Értelem és Érzelem

Don Carlos SalzburgbólDon Carlos Salzburgból

A címszerepben Jonas Kaufmann már-már unalmasan jó, ha szabad ilyen szentségtörő módon fogalmazni. Rajongótábora és ellendrukkerei egyre növekvő létszámban várják újabb előadásait, hogy vérmérsékletük szerint imádják vagy utálják. Hovatovább a körülötte tapasztalható cirkusz már hasonló a korábban José Cura körül gerjesztett indulatokhoz – akkor is irigykedő (férfi) kritikusok hozakodtak elő a magyarázattal, miszerint csak a szemükkel ítélő háziasszonyok csináltak sztárt egy arra érdemtelen tenorból, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ha kizárólag a külső megítélés számítana, Pavarottinak egy szál rajongója sem lett volna soha, miközben tudjuk: nem így volt. Ezzel tulajdonképpen ki is merítettük a Cura és Kaufmann között lévő minden hasonlóságot, mert míg az előbbi meglehetősen hullámzó teljesítménnyel volt (van?) jelen a nemzetközi operaéletben, és olykor elég szabadon értelmezte a kottát, mindez igen távol áll az „új sztártenortól”.

Irreális lenne feltételezni, hogy Kaufmann sikerében nincs szerepe annak, hogy nem „régi vágású”, korpulens termetű és karjával kalimpáló énekes, ugyanakkor ha nem nyújtana (az elérhető felvételek és közvetítések alapján) egyenletesen kiemelkedő vokális teljesítményt, vajmi keveset érhetne el a megjelenésével, vagy leginkább a kifutón kellene próbálkoznia…

A kritikát teljes terjedemében az Opera-Világ oldalán olvashatják.

Fotó: Monika Rittershaus / Salzburgi Ünnepi Játékok

Authors
Top