Egység a sokféleségben

Erkel István királya a MargitszigetenErkel István királya a Margitszigeten
Második fontos benyomásunk az István királlyal kapcsolatban az eklektikusság, a benne megjelenő stílusok sokfélesége. Az operáról szóló szűkszavú ismertetők általában egyoldalúan a Wagner-hatást emelik ki a darab legfőbb, sőt szinte egyetlen jellemzőjeként – s természetesen kár is lenne tagadni, hogy az egész koncepció monumentalitása, a hangszerelés sajátosságai, s bizonyos dramaturgiai fogások is (melyekre rövidesen részletesebben kitérünk) mind a német mester művészetével való alaposabb ismerkedésről tanúskodnak. Emellett azonban hosszan sorolhatjuk, hány szerző és irányzat köszön még vissza a partitúra lapjairól. Noha kevésbé hangsúlyosan, mint a két nagy mű esetében, de jelen van a verbunkos melodika (elsősorban a kórustételek, s azon belül is a jellegzetes zárlatok esetében); Crescimira őrülési jelenete vagy Zolna áriája a IV. felvonásban tőrőlmetszett belcanto-áriák koloratúrprimadonnák részére; az egész mű kevéssé drámai felépítése, inkább epikus hömpölygése az orosz nagyopera, Muszorgszkij, de még inkább Borogyin világát idézi; s végül Verdi szavát halljuk Sebős és Vazul kettősében: mintha csak Don Carlos és Posa esküdne itt fel a szabadságra…

A kritikát teljes terjedelmében az Opera-Világ honlapján olvashatják.

Fotó: Kaiser Ottó / Szabad Tér Színház

Authors
Top