Fékezett habzás

A hallgatag asszony a MüpábanA hallgatag asszony a Müpában
Noha Kocsis Zoltán minden megnyilatkozásában igyekezett A hallgatag asszony zenei és dramaturgiai értékeit a lehető legmagasabb polcra helyezni, a kritikus szkepticizmusa két megtekintés után sem szűnt meg teljesen. Félreértés ne essék: minden, a darabbal kapcsolatos kifogás a nagy mestereknek kijáró elismerés és tisztelet mellett értendő – de így sem hallgathatjuk el, hogy Stefan Zweig librettója minden irodalmi értéke mellett sem mentes a terjengősségtől. Olcsó fogás volna a Don Pasquale tömörségét kijátszani A hallgatag asszony terjedelmével szemben; s persze nem csak olcsó, de helytelen is – míg Donizetti operája, ha szellemében már nem is az opera buffa vegytiszta, XVIII. századi példája, de a cselekmény vázlatában mégis hűen őrzi az eredeti műfaji körvonalakat, addig Strauss szokásához híven egész művészetfilozófiáját bele kívánta sűríteni művébe – így egészült ki az alaptörténet a kései Straussnál szinte elmaradhatatlan „színház a színházban” vonulattal. Mondhatjuk persze, hogy A rózsalovag Hofmannsthal-féle szövege sem kevésbé „lihegi túl” az alapjában véve egyszerű szerelmi történetet – csakhogy egy fontos körülmény mégis megkülönbözteti a két művet: a zene ihletettségének foka.

A kritikát teljes terjedelmében az Opera-Világ oldalán olvashatják.