Mese az elkopott jelzőkről

Joyce DiDonato a Művészetek PalotájábanJoyce DiDonato a Művészetek Palotájában
Lázár Ervin 1985-ben megjelent gyermekregényében, A Négyszögletű Kerek Erdőben szerepel az alábbi történet. Egy átlagos, hétköznapi fiú egyszer nagyon megszeretett valakit, ezért elhatározta, hogy odaáll az illető elé, és azt mondja: szeretlek. Azonban útközben elhaladt különböző emberek és szituációk: két egymással veszekedő asszony, egy rongyos gyereket püffölő zsinóros zekés poroszló, két tökmagozó fiú, illetve egy ligetben enyelgő szerelmespár mellett. Mindegyikük beszélgetésfoszlányában hallotta a szeretni szót, csak különböző értelemben, amelyek közül több kifejezetten negatív konnotációt hordozott. A történet tanulsága tehát, hogy az amúgy egyértelműen pozitív szó is mennyire el tud kopni a túlzott használattól. Egyébként ennek a felismerése annyira blokkolta hősünket, hogy mikor odaért a keresett személyhez, megállt előtte, rápillantott, és csak ennyit tudott mondani: „Dömdödöm”. Azóta sem tud mást mondani, és ezért vált ez a regénybeli nevévé is. Hogy miért jutott eszembe ez a történet Joyce DiDonato budapesti koncertje kapcsán…?

A kritikát teljes terjedelmében az Opera-Világ honlapján olvashatják.

Fotó: Josef Fischnaller

Authors
Top