Kórusaink nyomában 23.

A budapesti Erkel Ferenc Vegyeskar idén ünnepli 66. születésnapját. Utaznak, koncerteznek, versenyezni járnak és igazi baráti társaságot alkotnak. Harmadik alkalommal rendezték meg egyedi kórustalálkozójukat, a Szinkópa Vegyeskari Találkozót. A kórus életéről Cseri Zsófia karnagyot kérdeztem. Az interjú végén két kórustag válaszait olvashatják.

Czakó Dóra: Mikor alakult a kórus és ki alapította? 

Cseri Zsófia: A mai Erkel Ferenc Vegyeskar jogelődje 1948-ban alakult Pászti Miklós és Fasang Árpád vezetésével. Az OKISZ (Magyar Iparszövetség) egyik együtteseként működött hosszú évtizedekig. 1963-tól Maklári József kiváló karnagyi munkája révén a kórus a legjobb hazai kórusok egyike lett. Később, az 1990-es évek elején a széthullás fenyegette a vegyeskart, de 1997. szeptemberében két fiatal karnagy vezetésével – Tardy Gergely és Frank Zoltán – a kórus újjáalakult, s azóta immár 17 éve működik tovább.

Cz.D.: Mikor vetted át a kórus irányítását?

Cs.Zs.: Gergő és Zoli főiskolás csoporttársaim voltak az ELTE-TFK Ének-zene, karvezetés szakán. 1997-ben ők kértek meg, hogy egy ideig Zolit, később Gergőt helyettesítsem. Néhány év múlva mindketten messzire költöztek és nem tudták tovább vállalni a kórus vezetését, így 2002-től rám maradt ennek a kedves, lelkes éneklő csapatnak a terelgetése, ami óriási öröm és megtiszteltetés számomra mind a mai napig.

Cz.D.: Mennyiben változott meg a kórus munkája, mióta Te vagy a karnagy?

Cs.Zs.: Erre lehet, hogy a kórustagok jobban tudnának válaszolni. Úgy érzem, hogy a kórus alapcéljait tekintve azért nem történt nagy változás, mert az addig is nagyon jó irányba haladt. Hiszen kezdetektől igen jó kezekben volt az együttes és a minőségi zenélés jellemezte. Egy ilyen munkát folytatni sokkal könnyebb, mint a semmiből megteremteni. Nyilván minden karnagynak más a munkamódszere, de hálás vagyok azért, hogy a kórus az enyémet is elfogadta. A közös évek során pedig érdekes, ahogy lépésről lépésre alakítjuk, csiszoljuk egymást zeneileg, emberileg, s a munkamódszer tekintetében egyaránt.

Cz.D.: Harmadik alkalommal rendeztétek meg a Szinkópa Vegyeskari Találkozót. Honnan jött az ötlet és mi a rendezvény célja?

Cs.Zs.: Hadd menjek vissza a kezdetekig, s két gondolatjelet hadd kapcsoljak majd össze. Évről évre egyre több koncertlehetőségünk adódott, számos kórustalálkozón, hazai és külföldi kórusversenyeken vettünk részt. Egy-egy ilyen alkalom után közösen vontuk le a tanulságokat, és ilyenkor egyrészt értékeltük a magunk teljesítményét, másrészt saját bőrünkön érezhettük az adott rendezvény tartalmi és szervezési nehézségeit, sajátosságait.

A másik: kezdő karnagyként sok olyan kurzuson vehettem részt, amelyek ösztönzőleg hatottak rám. Azonban az ilyen alkalmak általában csak szakmabeli karnagyoknak szóltak.

Itt kapcsolódik össze a két gondolat. Néhány éve felmerült bennünk, mi lenne, ha hozzánk hasonló amatőr vegyeskarok számára egy olyan „szakmai továbbképzést” szerveznénk, ami új lendületet adhatna minden résztvevőnek a további munkájához. Bár nagyon hasznosak a kórustalálkozók, kórusversenyek és karnagyi kurzusok, ha egy kórus csapat szinten szeretne gyakorlati tanácsokat kapni, és testközelből szeretné a szakmai kiválóságokat látni, hallani, erre manapság kevéssé van lehetőség. Egyre inkább erősödött az „álomnak” tűnő tervünk: rendezzünk egy ilyen találkozót! Az I. Szinkópa Vegyeskari Találkozó megrendezésével tehát az volt az elsődleges célunk, hogy amatőr vegyeskarok, kamarakórusok számára olyan szakmai napot biztosítsunk, melynek során a kóruséneklés gyakorlati kérdéseivel kiváló szakemberek vezetésével érdemben foglalkozunk, új ötleteket kapunk, egymást egy kicsit jobban megismerjük, és közben sokat éneklünk. Mivel mindez – az utólagos vélemények alapján is – hiánypótló alkalomnak tűnt, az I. Szinkópa betölthette küldetését, és komoly igény merült fel ennek folytatására. Ezért mertünk belevágni a II. és III. Szinkópa szervezésébe.

Cz.D.: Kik a Szinkópa résztvevői?

Cs.Zs.: Nem szeretnénk, ha „belterjes” lenne ez a találkozó, így évről évre újabb kórusokat hívunk az ország különböző területéről. Érkeztek már közénk együttesek a fővároson kívül Gyuláról, Dunaújvárosból, Székesfehérvárról, Bajáról, Debrecenből és Veszprémből. Törekszünk arra, hogy minden évben új előadókat is hívjunk, és új témák kerüljenek napirendre. Az is célunk, hogy minél több generáció és szakterület képviselőjét hívjuk össze. Tehát a Szinkópa Vegyeskari Találkozó célközönsége az amatőr kórusénekesek és karnagyaik. Egyben tanulni szeretnénk, ezért mindehhez profi zenészeket/szakembereket hívunk.

Cz.D.: Nagyon öröm számomra, hogy hangképző tanárokat is hívtál. Ezt manapság, úgy tűnik, nem veszik olyan komolyan a fesztiválokon, találkozókon. Szerinted miért nem szentelnek ennek nagyobb figyelmet?

Cs.Zs.: A hangképzés kulcsfontosságú kérdés egy kórus életében, s a fejlődés egyik alapja. Ugyanakkor nem könnyű megtalálni ennek a „közösségi” módját úgy, hogy tényleg hatékony is legyen. Köztudott, hogy az eredményes magánének-tanulás ismérvei leginkább ezek: jó hangképző tanár, egyéni, személyre szóló oktatás, minimum heti 1-2 óra gyakorlás, és mindezt, ha 5-6 évig kitartóan csinálja valaki, akkor egy idő után hallhatóvá válhat az eredmény. Mindez ilyen formában egy amatőr, felnőtt kórus számára irreálisnak tűnik, de én mégis úgy látom, hogy meg lehet találni csoportos szinten is a helyes hangképzés módjait, és amelyik együttesben nem sajnálják erre az időt a heti egy-két próbából, ott idővel gyümölcsöt hoz a ráfordított energia. Mindhárom Szinkópán azt tapasztaltuk, hogy a kórusok és karnagyaik egyik legégetőbb kérdése éppen a hangképzés témája volt. Ezért idén három csoportban tartottuk a nap eleji beéneklésünket három különböző szakterületről érkező, kiváló énekművész vezetésével. Nyilvánvaló, hogy a résztvevők nem ez alatt a 40-40 perc alatt tanultak meg helyesen énekelni, de olyan tanácsokat és újszerű megközelítéseket hallhattak, amik talán segíthetik őket további munkájukban.

Cz.D.: Az egyik sorozatotok Kulisszakoncert névre hallgat. Ez mit takar pontosan?

Cs.Zs.: Ha röviden kéne meghatározni, akkor így mondanám: Kulisszakoncert = nyilvános próba + házikoncert. Néhány éve indítottuk el ezt a sorozatot. Ezeken az estéken minden érdeklődő számára betekintést engedünk a kórus „kulisszái” mögé. Azaz láthatják és hallhatják, hogy éppen milyen műveket tanulunk, hogy az új művek éppen milyen tanulófázisban vannak, hogy milyen nehézségekkel küzdünk, s azokra milyen megoldásokat keresünk. Az este során mindig sor kerül egy mini házikoncertre is, amikor rövid, koncertszerű műsort adunk. Volt olyan, hogy egy-egy téma köré csoportosítottuk a programot. Máskor meghívtuk azt a kortárs, magyar szerzőt, akinek egyik művét énekeltük éppen, és kicsit kifaggattuk a kompozíció keletkezésének körülményeiről. Arra törekszünk ilyenkor, hogy a közönségünk jobban beleláthasson az életünkbe, mélyebben, közelebbről megismerhesse az általunk énekelt műveket és valamilyen zenei csemegét kaphasson tőlünk. Mindezt családias, kötetlenebb légkörben.

Cz.D.: Hányan vannak a kórusban és milyen korúak? 

Cs.Zs.: 55-60 fő körül mozog a létszámunk. Minden szempontból vegyeskar vagyunk. Jelenleg a fiatal egyetemi hallgatóktól kezdve a még mindig fiatalos korosztályig minden generáció képviselteti magát. Ami közös bennünk: szeretünk énekelni, szeretjük a zenét és egymást.

Cz.D.: Ez a nagy létszám a hangképzésben milyen kihívást jelent számodra?

Cs.Zs.: Számomra a hangképzés önmagában is nagy kihívás és tudom, hogy részemről is folyamatos tanulást igényel. Célom az, hogy egy amatőr vegyeskart egy egyre csengőbb, fényesebb, egységesebb, zengőbb hangzás felé terelgessek. Tulajdonképpen a kórusban különböző korosztályú, nemű, zenei képzettségű, hangi adottságú, más-más szólamhoz tartozó egyének hangjait kell úgy összecsiszolni, hogy együtt mégis újszerű, egységes hangon szólaljon meg. Ahhoz ráadásul, hogy hatvan féle egyéniség „egy hangként” énekeljen, és belesimuljon egy közösen kialakított hangzásba, ahhoz – az énektechnikai feladatokon túl – óriási alkalmazkodó-képességre, alázatra és nagyfokú egymásra figyelésre is szükség van az énekesek részéről. De ha a tudatos, sok gyakorlás után mindez kicsit is sikerül, és egy emberként tudunk megszólalni egy-egy kórusműben, az életre szóló élményt jelent énekes, hallgató és karnagy számra egyaránt. Amíg Isten élteti ezt a kórust, addig próbáról próbára lesz tennivalónk a hangképzés terén.

Cz.D.: Hetente hányszor próbáltok?

Cs.Zs.: Rendszeresen heti egy próbánk van, s ha nagy szükség van rá, néha egy-egy plusz gyakorlással toldjuk meg.

Cz.D.: Van támogatótok?

Cs.Zs.: Mióta megszűnt az OKISZ, nem áll mögöttünk semmilyen támogató szervezet. Állandó szponzor hiányában a kórus működéséhez, rendezvényeihez pályázatok útján próbálunk némi támogatáshoz jutni. Sokszor komoly anyagi áldozatot hoznak a kórustagok közös ügyeink véghezviteléhez. Így különösen nagy öröm volt számunkra, amikor nem egyszer, egy-egy nagyobb megmozdulásunkhoz kedves támogatói adományokat kaptunk másoktól. Az anyagi önfenntartás, mint mindenkinek, nekünk is folyamatos küzdelem.

Cz.D.: Repertoárotok igen gazdag. Oratorikus művek mellett hangsúlyt helyezel a kortárs kóruszenére is. Ennek ellenére esetleg tudnál mondani egy korszakot, vagy stílust, amit a legtöbbször énekeltek?

Cs.Zs.: Minél többféle stílusból próbáljuk építeni a repertoárunkat. Egy ilyen kórusnak mindig más és más szempontok határozzák meg a műsorát. Hol egy-egy speciális koncertlehetőség, hol egy meghatározott versenyprogram, hol a karnagy, hol pedig egyéb irányelvek szabják meg, milyen stílusból tanuljunk éppen. Az viszont tény, hogy az utóbbi években a reneszánsz művek háttérbe szorultak, és a XIX-XXI. század kórusműveiből többet énekeltünk.

Cz.D.: 2011-ben a XIII. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny 1. helyezést értetek el. Azóta voltatok-e versenyen?

Cs.Zs.: Igen, 2012-ben Goriziaban jártunk az 51. Seghizzi Nemzetközi Kórusversenyen, ahol több kategóriában is dobogós helyezést értünk el, négy éremmel és két különdíjjal tértünk haza. Szép emlék számunkra azóta is.

Cz.D.: A honlapotok mellett blogotok is van. Ezt miért tartjátok fontosnak?

Cs.Zs.: A koncertjeitekről online közvetítés van a blogon. Eddig kórusoknál még nem tapasztaltam ilyet. Milyen a látogatottsága?

A honlap (www.erkelferencvegyeskar.hu) a hivatalosabb felületünk, a blogon (www.efvk.blogspot.com) pedig inkább az aktuális, mindennapi életünk követhető nyomon. Ezen kívül három éve működik a Szinkópa rendezvényünk honlapja (www.szinkopa.com) is.

Jó dolgunk van, mert a kóruson belül külön embereink vannak arra, hogy ezeket az oldalakat gondozzák. Kb. négy évvel ezelőtt merült fel egy tenorunkban és egy basszusunkban először az az ötlet, hogy online közvetítéssel próbálkozzunk. Most már ott tartunk, hogy ha nagyobb technikai akadály nem jön közbe, akkor minden koncertünket próbáljuk közvetíteni. A látogatottsága változó, de az érdeklődők köre folyamatosan bővül. Átlagosan húszan harmincan nézik hangversenyeinket, a rekord pedig a már említett idei Szinkópa 80 nézője volt. Ráadásul így a külföldön tartózkodó, vagy betegség miatt otthon maradó kórustagjaink is nyomon követhetik életünket.

Cz.D.:  Hol és mikor hallhatjuk legközelebb a vegyeskart énekelni?

Cs.Zs.: Április 23-án, szerdán, 17.30-kor az Uránia Nemzeti Filmszínház nagytermében lesz a következő fellépésünk, ahol Shakespeare szövegekre készült kórusműveket éneklünk. 450 éve született az angol költő, és ebből az alkalomból a ShakespeareTársaság ünnepi gálaműsort szervez, melynek során ünnepi beszédek és két kórus műsora hallható majd: a

Budapesti Tomkins Énekegyüttesé és a mi kórusunké. A karácsonyi koncertünkön hallott minket a Shakespeare Társaság egyik vezetőségi tagja, Fabiny Tibor. A végén gratulált egy számára ismerős kórustagunknak, akitől megtudta, hogy mostanában Shakespeare feldolgozásokat is éneklünk. Innen ered a meghívás.

Cz.D.: Mióta tagja a kórusnak?

Simon Ákos: 2004. januárja óta járok a kórusba.

Mihály Andrea: Mindig elképedve mondom ki: 12 évvel ezelőtt csatlakoztam a kórushoz egy nyári kórustábor alkalmával.

Cz.D.: Honnan hallott erről a lehetőségről?

S.Á.: Egyik barátom énekelt a kórusban, Ő hívott.

M.A.: Egy gimnáziumi osztálytársam ódákat zengett arról a kórusról, ahol elkezdett énekelni. Egyszer a metróban találkoztunk, épp próbára sietett. Hívott, hogy menjek és nézzek meg egy próbát. Akkor nem mentem, de nem hagyott nyugodni az ajánlat, s a nyári kórustáborba bejelentkeztem, a húgommal együtt. Menthetetlenül ott ragadtunk.

Cz.D.: A próbákon való részvétel mennyire jelent nehézséget, egyszerű-e megoldani, vagy lemondásokkal jár?

S.Á.: Korábban gond nélkül meg tudtam oldani, az utóbbi évben az új munkahelyem miatt már kicsit nehezebb: A keddi próbákkal nincs gond, de a külön próbákra már nem mindig tudok elmenni.

M.A.: A kedd esti próba beépült az „életrendembe”. Sohasem éreztem még, hogy lemondással járna, hogy bármi jóról lemaradnék emiatt. Ha előfordul, hogy huzamos ideig nem tudok kórusra menni, elvonási tüneteim lesznek. Sajnos a munkaidőm miatt általában késve érkezem, de szerencsére a karnagy nagyon toleráns… A koncertek előtti hajrában sokszor van gyakorlás más napokon is, azonban ezeket már nehezebben tudom megoldani. Mindenki a maga lehetőségeihez képest igyekszik.


Cz.D.: Szoktak-e a próbákon kívül találkozni? Milyen programok ezek?

S.Á.: Főként bulik (születésnapok, szilveszter, lakásavatók, egyebek…), olykor más koncertek, időnként piknik.

M.A.: Óriási dolognak tartom, hogy egy ilyen nagy létszámú csoport képes csapatként, sokszor a csoportdinamika szabályait meghazudtolva baráti társaságként működni. Természetesen vannak, akik közelebb állnak egymáshoz, s többször találkoznak a hét többi napján. A próbák utáni közös „beüléseken” egy-egy ital mellett jókat beszélgetünk akár éjszakába nyúlóan. Minden évben rendezünk közös karácsonyt és évadzáró bulit. Rendszeresen összejövünk egyikünk-másikunk lakásán, sokszor gyerekekkel együtt. A családosok közös nyaralást szerveznek, a kismamák pedig az interneten „találkoznak”, így tartják egymásban a lelket.

Cz.D.: Ha szeretne valakit elhívni a kórusba énekelni, mi lenne az, amivel meg tudná győzni, hogy ide érdemes járni?

S.Á.: Nagyon jó a légkör, profi a karnagy, óriási élmények zeneileg és emberileg egyaránt. Fejlődési lehetőség, tanulságos és kikapcsolódást is nyújtó kórushétvégék, érdekes, sokszínű társaság. És talán a legfontosabb, hogy részese lehet egy jól működő “mechanizmusnak”. (Ezzel együtt én meggyőzni senkit nem szeretnék, ki kell próbálni… 🙂

M.A.: Tömören meg tudom fogalmazni: a minőségi, igényes, professzionális zenélés és a szuper társaság.

Cz.D.: Van-e kedvenc darabja?

S.Á.: Ötöt szeretnék felsorolni: Pászti: Csángó-magyar szerelmi dalok, Mendelssohn: Herr, nun lässest du deinen Diener, Lotti: Miserere, Bárdos: Libera me- és persze Mozart: Requiem

M.A.: Sokszor gondolom egy-egy új darab megtanulásakor, hogy az lesz a kedvencem. Rengeteg gyönyörű művel találkoztam a kórusos éveim alatt. Ha egyet kellene mondanom, akkor Mendelssohn: Herr, nun lässest du deinen Diener című művét emelném ki. Ez az a darab, amit ha időről időre előveszünk, mindig olyan ihletetten szólal meg, hogy nem úszom meg libabőr nélkül.

 

Top