Kórusaink nyomában 24.

A Kaposvári Zenekedvelők Kórusa idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. A város szervezett zenei életének kezdete azonban sokkal korábbra nyúlik vissza. Aktív múlt után, még aktívabb jelen jellemzi Kaposvár zenei életét, amely a térségre is nagy hatással van. Erről kérdeztük Dr. Kerekesné Pytel Annát, a kórus karnagyát. A interjú végén két kórustag válaszait olvashatják.

Czakó Dóra: A Kaposvári Zenekedvelők Kórusa mögött ott áll az egyesület, amely több,  mint 100 éves. Mit kell tudnunk róla?

Kerekesné Pytel Anna: A város szervezett zenei életének kezdete a Zenekedvelők Egyesülete nevéhez fűződik. A Zenekedvelők Egyesülete 1903-ban három célkitűzéssel kezdte meg tevékenységét: zeneművelés, zenenevelés, zenekultúra.  1903.szeptember havában Maár Gyula elnök, Dr Müller Nándor, Takács Lajosné alelnökök vezetésével kezdte meg munkáját. Zeneigazgató Kónyi Artur, majd Mihalovics Emil, zeneoktató Gyenes Izsó volt. Az egyesület munkásságából kiemelkedik Ifj Somssich Andor zongoraművész elnökségi ideje. Megszervezték az első zenekari hangversenyeket. Céljuk a zenei közönségnevelés volt. Ennek érdekében létrehozták a zeneiskolai oktatást. Külön működtek a dalosegyesületek, dalárdák, amelyek az 1925-ös években kezdték meg tevékenységüket az iskolákban tanító ének tanárok vezetésével. (Postás Énekkar, Városi Dalárda, Vasúti Dalkör, Iparos Dalárda (ma Vikár Béla Vegyeskar) Munkás Dalárda. Kiemelkedett a Somssich Pál reálgimnázium ifjúsági énekkara Róder Pál vezetésével. A zenei élet irányításában meghatározó szerepe volt Gyulai István, Molnár István, Roder Pál, Gelléri Emil, Soltész Emil, karnagyoknak. A háborús évek megnehezítették a városban működő zenei élet összefogását. Az egyesület mégis a város művelődésében fontos tevékenységet folytatott 1940-ig.

Cz.D.: A dalárdák meddig működtek és az 1960-as évektől a kórus megalakulásáig, 1994-ig milyen változások történtek?

K.P.A.: Kodály Zoltán és Bartók Béla zenei munkássága változásokat jelentettek a kórusmozgalomban és zenei nevelésünkben Kaposváron is. Az elődök munkáját tehetséges karnagyok folytatták és sorra hozták városunknak a hazai, országos és nemzetközi eredményeket, sikereket. Az 1950-60-as években az iskolai és felnőtt kórusmunkában kiemelkedett Nyakas József, Kanyar József munkássága, akik a zenei élet hangszeres és énekes színtereit megpróbálták újra életre kelteni, rendezvényeket szervezni a megszűnt Zenekedvelők Egyesülete pótlásaként. A század eleji dalárdák közül működött tovább az Iparos Dalárda, önálló életet kezdett a zeneiskola, az állami iskolákban az ének-zene oktatás fontos része volt a művelődésnek, a személyiség sokoldalú nevelésének. Mint egy életfa ágai bontakoztak ki újból a zenei életet meghatározó kórusműhelyek, kodályi hitvallással felvértezett karnagyok lelkes munkájával. A mindig példát mutató Középponti Általános Iskola kórusa 1959-től Zákányi Zsolt vezetésével irányt mutatott a város iskoláinak is. Vele együtt dolgoztam 1965-től a Vikár Béla Vegyeskarban, ahol szólamvezetői és szervezői feladatokat kaptam. 1969-ben pedig a Tóth Lajos, majd Kodály Zoltán ének-zenei Általános Iskola nevét felvett iskolában dolgoztunk együtt. Az iskolai munka mellett fontos volt a város, a megye zenei életének alakulása, ezért megalakítottuk a KÓTA megyei szervezetét és az egyesületében vállaltunk feladatot, szerveztük a város és megyei zenei életét.  A zenei élet hangszeres területét a Zeneiskola, a Filharmónia helyi szervezői koordinálták, mi elsősorban a kórusélet rendezvényeit szerveztük. A régi dalárdákból az Iparos Dalárda jogutódja a ma is eredményekkel gazdag kóruséletet felmutató Vikár Béla Vegyeskar (Zákányi Zsolt 1965-2007-ig, majd Ludmány Géza 2007-től) működik. A Munkás Dalárda megszűnt, Munkáskórus néven Klausz Róbert vezetésével énekeltek új kórusként, új kórustagokkal 1970-es 80-as években.

A gyermekkórusok életében színes, gazdag volt a zenei élet. Sok-sok hangversenyt szerveztem, ahol a kórusok méltán kaphatták a szakmai zsűriktől arany minősítéseket, rádiós szerepléseket.  Lelkesek voltak, volt bennük vágy a kórusélet fenntartására, a közösségi munka, és a szép kórusművek éltették a karnagyokat. Az Éneklő Ifjúság hangversenyek két napos rendezvények voltak. Az iskolák kórusai országos fórumokon megállták helyüket. Élen járt mindig a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola kórusa, kicsik és nagyok. Minden iskola büszkélkedett kórusával, fontos volt ez a művészeti munka. Megérdemlik azok a karnagyok, hogy nevük fennmaradjon, akik annyi örömet szereztek gyerekeknek, szülőknek, a városnak, hogy e sorokban megemlékezzünk róluk. Merényi Györgyné Pap Éva karnagynő kamarakórusa, Zákányi Zsolt kórusa a Táncsics Mihály Gimnáziumban, Kardos Kálmánné kórusai-II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Munkácsy Mihály Gimnázium Nőikara, Dorogi István  Munkácsy Mihály Gimnázium és Toldi Miklós Utcai Gimnázium leánykarai,  a Tanítóképző Nőikara Sasvári Attila vezetésével, Heisz Károly Pedagógus Férfikara, Cziff Ágnes és  Kartaliné Vincze Mária Kicsinyei, Suszter Gyuláné, Gombás Györgyné, Erdős Györgyné, Csuka Zoltán, Lutz Zsófia, Király Lajosné karnagyok felsős kórusai.  A felnőtt kórusoknak baráti kórustalálkozókat, zeneszerzői esteket szerveztünk.  Ezek a szép eredmények adták a feladatokat nekem is.  A megyei KÓTA megszűnésével úgy éreztem, hogy nem maradhat gazdátlanul továbbra sem a kóruséletünk, többen voltunk, akik szívesen vállaltuk a feladatot és visszatérve az 1903-ban megalakult Zenekedvelők Egyesülete célkitűzéséhez folytattuk a munkát, 1994. április 11-én alakult meg az új Zenekedvelők Egyesülete.

Cz.D.: Hogyan toboroztad a tagokat? Régi kórusokból, dalárdákból is jöttek a volt tagok?

K.P.A.: A kórustagok kerestek meg engem. Elsősorban azok jöttek, akik korábban már részt vettek velem egy-egy nagy rendezvény szervezésében is. Van olyan kórustagunk, aki a régi Munkás Kórusban is énekelt, vannak volt tanítványaim. A kórustagok is segítik a toborzást.

Fontosak az értékes, szép művek, de fontos a tagoknak a jó hangulat, a jó közösségi élet. Az a fő, hogy kórusnak mindig legyen célja, hogy mire készüljön, és jól érezze magát. Ezt tapasztalom a felnőtt kórusok találkozóin is.

Sokan vannak, akik szeretnek énekelni, de kevés az idejük, nem tudják a heti két próbát vállalni. Hallás után tanulnak. A jó értelembe vett Dalárda spirál ma is él.

Cz.D: 20 évvel ezelőtt milyen célokat tűztél ki? Ezeket sikerült megvalósítani?

K.P.A.: A célok között elsősorban az volt, hogy kórusaink bent maradjanak a hazai és nemzetközi zenei vérkeringésbe. Ehhez többoldalú tevékenységsorozatot indítottunk el. Kórustalálkozókat szerveztünk gyerekeknek, felnőtteknek (Három város Kórustalálkozó, Kicsinyek Kórusainak Országos Fesztiváljai). Nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy a KÓTA felkérésére és szervező támogatásával mi szervezhettük meg elsőként az Europa Cantat Junior Nemzetközi Fesztivált Kaposváron 10 műhellyel, 28 ország 1400 fiataljával. Ennek mintájára folytattuk a Pannonia Cantat műhelymunkáit. A tanárok továbbképzése érdekében sok-sok szakmai napot tartottunk neves előadók közreműködésével. 17 ének-zene tanárnak szerveztünk az ELTE ének-zenei tanszékével másoddiploma szerzési lehetőséget karvezetés szakon. Szervezzük a Zene Világnapját, Szent Cecília- és Karácsonyi Koncerteket, segítjük a nemzetközi kapcsolatokat kialakítani.                                                                                                                                                                           

Cz.D.: Nagyon aktívak vagytok. Úgy látom, hogy a kórustalálkozók jelentik az egyik fő profilotokat. Honnan jött az ötlet?

K.P.A.: Az élet diktálja az ötleteket. Mikor a kicsinyek kórusát vezettem úgy éreztem, hogy kevés lehetőségem van a gyerekekkel kimozdulni. A kórusénekléshez szoktatás pedig ott kezdődik. Kezdetben baráti alapon mentünk egymáshoz a kórusokkal (Debrecen, Salgótarján, Komló, Nagyatád), később rájöttem, hogy milyen nagy igény van ezekre a közös találkozókra. Személyes találkozásom Bárdos Lajos Tanár Úrral külön megerősített ebben a hitemben. Több találkozót az Ő tiszteletére is szerveztem. Most is szívesen jönnek vissza a kórusok már felsős kórusként is hozzánk Kaposvárra. A felnőtt kórusoknak sok dalostalálkozó volt a 60-as, 70-es években. (Balatoni, KISZÖV-ös, OKISZ-os) Nagyrészük megszűnt. A KÓTA nagy rendezvényeire, versenyekre nem mindenki juthat el, mert a kórustagok összetétele, szakmai felkészültsége nem olyan szinten áll, de szívesen énekelnek. Igénylik a baráti dalostalálkozókat, verseny nélküli, szakmai tanáccsal hazaengedett fesztiválokat. Sokan ezeken a találkozókon merítenek erőt az Éneklő Magyarország minősítésre jelentkezéshez. Ezért indítottuk el az Éneklő Pannonia kórustalálkozót felnőtt kórusoknak. Mindezekben nagy segítségünk a KÓTA és a bizottságaiban dolgozó szakemberek bátorításai.

Cz.D.: Ha jól tudom jelenleg 6 kórus karnagya vagy. Melyek ezek és hogy bírod energiával? Mi a titkod?

K.P.A.: Az alábbi kórusokat vezetem: Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnáziumban alsós, felsős, középiskolás kórusok, Szent Imre Templom Kórusa (karnagytársam: Kardos Kálmánné), Református Templom Kórusa, Zenekedvelők Kórusa, Kaposszerdahelyi Népdalkör, Kaposvári Tiszta Forrás Népdalkör.

Nagyon nehéz nemet mondani. Én mindegyik kórusomat nagyon szeretem, mindegyik más a tagságával, céljaival, hagyományaival, de közös bennük az éneklés szeretete. Nem kapok értük tiszteletdíjat, nem is várom. Karvezetőink nagy része ezzel így van, aki szereti az embereket, szereti az éneklést, és ebben örömét találja. Mi már így halunk ki. Küzdelmek persze vannak. A szekrényeimben kiszorulnak a ruháim, tele vagyok kottával, éjszakánként válogatom őket, hogy melyik kórusnak melyik mű lenne jó. Írom a pályázatokat és néha kitörök egy-egy tágabb lelkiismeretű kórustag hiányzásán, a telefonjaim nem tudnak elhallgatni, nagyon be kell osztanom a perceimet. Gondolkodom a titkon. Fontos a gyermekkor, a családi minta, a szigorú, de gyermekszerető tanítók. Fontos a megértő, segítő férj. Én hálás vagyok, hogy mindezekben részesülhettem. A segítség arra volt jó, hogy a hajlamaim jó irányban terelődjenek, de már tudom, hogy erre születni kell, és nem várhatom el mindenkitől az én tempómat. Lehet, hogy néha filmre kellene venni a napjaim ezer féle intézni valóit, ahogy küzdök a tennivalókkal (pályázatírás, kapcsolatok ápolása telefonon,  facebookon, kuratóriumi munka a művészeti iskolában …….nem is merem továbbsorolni). Aki velem dolgozik, az ismer már, nem nagyon tűrök lazítást, de a célok annyira fontosak és annyira szépek, hogy erőt adnak nekem is és a velem együtt segítőknek. Sok élményem van, hosszú regényt lehetne belőlük írni. Szoktam ezekről tréfálkozni próbákon, találkozókon. Az estéim, hétvégéim, a nagy ünnepek sohasem szabadok, de nekem nagyon fontosak. Egyszer megpróbáltam elköszönni az egyik kórusomtól és azt az estét nem felejtem el. Szememre hányták, hogy hogyan képzelem ezt. A fiatal éveiket itt töltötték, a legszebb emlékeik ehhez a kórushoz fűződnek. Nem engedtek el. Azóta eltelt ismét 10 év. Próbálkozom az utánpótlással. Ha komolyra fordul a dolog inkább elmennek, nem nagyon merik vállalni a nagy kórus szervezői és egyéb munkáit. Most azért van egy-két reményem.

Cz.D.: A Zenekedvelők Kórusa jelenleg hány főből áll és milyen korúak a tagok?

K.P.A.: Jelenleg 35 fős a kórus. Nem mindig látom együtt őket. A legfiatalabb 21 éves. Többsége 35-45 közötti és többen vannak az idősebb generációból, akik 60 -65 év körüliek.

Cz.D.: Hetente hányszor próbáltok?

K.P.A.: Kezdetben heti kétszer próbáltunk, majd volt egy pár év, hogy csak egy próbánk volt vagy a másik szólampróbák voltak.  Most két éve visszatértünk a két próbára.

Cz.D.: Nemcsak Kaposvár zenei életében játszotok döntő szerepet, kisebb falvakba is elmentek szakmai segítséget nyújtani. Hogyan történik ez a segítségnyújtás?

K.P.A.: Elsősorban hívásra szoktunk kimenni. Általában népdalköröknek segítünk. Népdalcsokrokat viszünk, amit betanítunk vagy ráénekeljük kazettára. Van olyan alkalom is, hogy egy művelődési központ kér fel segítségre. Sajnos magukra vannak hagyva a faluban élő idősebb népdalkörök, de szükség van az egyházi kórusok segítésére is.

Cz.D.: Majdnem minden évben jártatok külföldön is, legutóbb a tavalyi évben Angliába utaztatok. Versenyekre szoktatok menni, vagy baráti koncerteket adtok?

K.P.A.: Voltunk már versenyen is Németországban. Jól sikerült, kiemelt díjat kaptunk, de nem szeretem a versenyeket. Az nem nekünk való. A felnőtt, amatőr kórusoknál veszélyes. Persze soha nem hagyjuk ki a szakmai zsűri véleményét, mert nagyon jó, ha épülhetünk a javaslatokon. Én sokat voltam a Kodályos gyermekeimmel hazai és nemzetközi versenyen. Ők, mint ének-zeneisek ezt élvezték és elvárható volt. Sajnos a ma írt művek nagy része tanult énekeseknek való vagy nagyon sok időt, energiát vesz el a kórusoktól, ami nem biztos, hogy jó. Ez nem azt jelenti, hogy nem tanulunk mai zeneszerzőktől műveket.

Cz.D.: A repertoárotok hogy épül fel?

K.P.A.: Kezdetben azokat a műveket választottam, amit már korábban énekeltem vegyeskarban, vagy hallottam egy-egy kórustalálkozón, továbbképzésen. Most már új műveket is sokszor betanítok. Jó kipróbálni a saját elképzelésem egy műről. Előfordult már, hogy a kiválasztott mű semmiképpen nem tetszett a kórusnak, de csak győzködtem őket. Nem mindig sikerült, de általában megszeretik a ezeket a  műveket is. Így jártam Bárdos Lajos Tréfás házasító művével is. Az évek során nekem is változott több irányban a művekkel szembeni igényem. Szívesen választok tréfás, ritmikailag bravúros műveket, de szeretem a drámai, s főleg magyar műveket. Néha a kórustagok is hoznak egy-egy művet a találkozókról, hogy tanuljuk meg. A 20 év alatt énekeltünk valamennyi zenetörténeti korból. Most, hogy átnéztük a repertoárt kiderült, hogy nagyon sok művet énekeltünk a magyar zeneszerzőink műveiből. Ez így is van rendjén. Hála Isten írtak sok szép művet. Ha ki kellene emelnem kedves kórusművet, akkor nagy bajban lennék. Mozartot mondjam, Schubertet, vagy Vivaldit? Kodály Zoltán, Bárdos Lajos műveiből sokat énekeltünk. Mindig az a legkedvesebb, amit éppen megtanultunk. Nagyon szerettük énekelni Vivaldi Glóriáját, Kodály Zoltán Székelykeserves művét, Bárdos Lajos Nyújtsd ki mennyből gyönyörű egyházi művét.

Cz.D.: Gyöngyösi Levente és Tóth Péter is írt számotokra kórusművet. Ti kértétek fel őket?  

K.P.A.: Ezeket a műveket alkalomra kaptuk, a Zenekedvelők Egyesülete felkérésére íródtak fesztiválokra és nagyon nagy örömmel tanultuk. Azt hiszem, többször kellene felkérni zeneszerzőinket, hogy írjanak az amatőr kórusoknak műveket. Örömmel mondhatom, hogy a művek a kórusok repertoárján maradtak. Éppen most énekelte a Kodály iskola kicsinyek kórusa Tóth Péter: Kiolvasó című kórusművét. Boldog voltam, mert a gyerekek szívesen énekelték. A két kórusra írt Jubilate Deo mű pedig nagy fesztiválok kedves műve lett.

Cz.D.: Legutóbbi nagyszabású koncertetek március elején az Éneklő Pannónia rendezvényen volt. 11. alkalommal rendeztétek meg. Hány kórus lépett fel ezen a találkozón?

K.P.A.: A kétnapos rendezvényen  a helyi kórusokkal együtt 15 kórus énekelt. Vendégeink voltak: Keszthelyi Helikon Kórus, Komlói Munkás Kórus, Várpalotai Bányász Kórus, Ajkai Pedagógus Nőikar, Vásárhelyi Zoltán Férfikar Budapestről, Sotto Voce Énekegyüttes Balatonlelléről. Ősszel tartottunk egy emlékhangversenyt Tamás Alajos zeneszerző tiszteletére. Boldog örömmel írom, hogy 350 gyermek és 8 felnőtt kórus 320 tagja énekelt. A Kórusok az Európai Kultúráért Fesztiválunkon 450 kórustag énekével leptük meg a közönséget.

Cz.D.: Ezeket a nagyszabású rendezvényeket gondolom leginkább pályázati pénzből sikerül megoldani. Mindig akad elegendő támogatás, vagy esetleg már volt olyan eset, amikor emiatt kellett egy találkozót lemondani?

K.P.A: A segítő csapatom, az egyesület tagjai már nagyon sok hangversenyt, fesztivált szerveztek velem. Ezt sem tiszteletdíjért segítik. A pályázatok nélkül nem lehetne megszervezni ezeket a rendezvényeket. Megnövekedtek a terembérleti díjak, bár sokszor segítenek a templomok. Fontos a szakmai tanácsadás, amelyre szerencsére lehet pályázni. A támogatások a legtöbb esetben természetben történnek (szállásadás, rendezvényhez ital, pogácsa, virág). Ehhez fontosak a régi baráti kapcsolatok és hogy hitele legyen a kérésünknek, ismerjék a munkánkat. Szerencsére még nem kellett egyszer sem visszamondani rendezvényt vagy kellemetlenül érezni magunkat. Jó magyarok módjára örülünk a vendégnek, nekünk fontos, hogy jól sikerüljenek a rendezvényeink. Bár sohasem sikerülhet minden tökéletesen.

Cz.D.: Milyen eseményeken szoktatok énekelni a kórustalálkozókon kívül?

K.P.A.: Sokszor énekelünk kiállítás megnyitókon, nemzeti ünnepeinken. Énekeltünk már katonai bázison, a TESCO-ban, a KORZÓ-ban ünnepek meghittségét segítve. Karácsonyi koncerteken és falusi templomokban is megfordulunk. Ezek mindig mély érzelmi töltéssel látnak el bennünket hónapokra.

Cz.D.: Hol hallhatjuk a kórust legközelebb?

K.P.A.: Május 17-én, Budapesten énekelünk a Vásárhelyi Zoltán Férfikar meghívására a Rákospalotai Csokonai Művelődési Házban. A jubileumi évünkre négy koncertet szervezünk. Júniusban lesz a harmadik. Hagyományos Ária és Dal Estünkön jó hangú szólistáink és a kórus adja a hangversenyt.

Cz.D.: Mióta tagja a kórusnak?

Bellér Zsuzsa: 20 éve (az alapítástól kezdve) vagyok tagja a kórusnak.

Karbuczky Zoltán: 2000-től vagyok tagja a Zenekedvelők Egyesületének.

Cz.D.: Miért szeret leginkább járni?

B.Zs.: Nagyon szeretek énekelni, sok csodálatos kórusművet tanulunk és nagyon jó egy remek csapathoz tartozni.

K.Z.: Szeretek énekelni közösségben nem szólistaként. Szeretem a közösséget nem szóvivőként, csak sima tagként.
Zenei előképzettségem nincs – közgazdaságit végeztem – de talán a családi háttér adott valami indíttatást rám nem kényszerített hatással, mivel atyai nagyapám kántortanító volt. Apám is szeretett énekelni egy-két pohár bor után leülve a pianínóhoz.

Cz.D.: Nem nehéz megoldani, hogy minden próbán ott tudjon lenni?

B.Zs.: Ez csak szervezés kérdése, de rugalmasan kezelik, ha valakinek éppen programja van.

K.Z.: Addig, míg nincs családi kötöttség, a próbákon, szerepléseken való részvétel  kétségtelenül nem okoz gondot, csupán elhatározás kérdése, illetve a vállalás teljesítése. Néha természetesen a munkahely is problémás lehet, ha a program munkaidőre esik. Ha család és gyerek is van már nehezebb a dolog, különösen, ha nincs kompromisszumkészség. Vannak olyan dolgok, például komoly betegség, amikor a kedvenc időtöltésről hosszabb időre is le kell mondani..

Cz.D.: Melyik a legemlékezetesebb külföldi útja és miért?

B.Zs.: Minden útnak van valamilyen varázsa. De talán ami számomra a legemlékezetesebb volt az a németországi (Bondorf) utazás volt. Salzburgban énekeltünk egy gyönyörű templomban, láttuk Mozart szülőházát, Bondorfban adtunk egy csodálatos koncertet és megnéztünk minden látványosságot. Átmentünk Svájcba is (Sawhausen), ahol egy gyönyörű vízesést néztünk meg. Felejthetetlen volt!

K.Z.: A Zenekedvelőkkel 2013-ban jártunk Angliában, Kaposvár testvérvárosában, Bath-ban. A fellépések jól sikerültek. Sok új élménnyel gazdagodtunk. Április lévén a gyakorlatilag szinte fűtetlen lakásokban eltöltött órákat díjaztam.
Külön élményt jelentett, amikor hazaérkezésünk után észrevettem, hogy a fellépő öltönyöm Franciaországban, Dunkerque-ben a szállodában maradt, ami két hónap múlva érkezett haza.

Top