„Büszke vagyok a zenekarra, hogy ilyen hitelesen játszik”

A Concerto Budapest Beethoven Plusz bérletének első előadásán, november 22-én Keller András vezényletével Mozart Figaro házassága című operájának szopránáriái és Beethoven I. szimfóniája mellett Henry Górecki III. szimfóniája, „A fájdalom dalai” hangzott el Rost Andrea közreműködésével a Zeneakadémián. A koncert kapcsán Fürth Livia beszélgetett Keller Andrással, a Concerto Budapest zeneigazgatójával.

keller portre76120141124123526KELLER ANDRÁS 1960-ban született Budapesten. Hegedűművész, a Keller Vonósnégyes alapítója, a Concerto Budapest (korábban Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar) zeneigazgatója. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanáraiKovács Dénes, Rados Ferenc és Kurtág György, SalzburgbanVégh Sándor voltak. 1983-ban a Hubay hegedűverseny első díja után Ferencsik János felvette az Állami Hangversenyzenekar koncertmesterének, és az Országos Filharmónia szólistája lett. Ezzel párhuzamosan 1984 és 1991 között a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestere volt. 1987-ben megalapította a Keller Quartettet, amellyel 1990-ben megnyerték a világ két legjelentősebb vonósnégyes versenyét: azEvianit, a Reggio Emiliai Borcianit, valamint azok összes különdíját. Az együttes azóta rendszeres résztvevője a nagy európai és amerikai fesztiváloknak, hangversenytermeknek, többször turnéztak Japánban, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Új-Zélandon. Keller András pályájában kiemelkedőek a Végh Sándorral való fellépések, a Solti György felkérésére Bartók Béla halálának 50. évfordulóján a londoni Barbican-ban adott ünnepi hangverseny, valamint Diana hercegnő meghívása. 1996 óta az ECM (Universal) exkluzív művésze, felvételeivel elnyerte a legrangosabb díjakat, például 1993 és 2006 között a Deutsche Schallplattenpreis-t, összesen hat alkalommal. A Victoire Prix, a japán Record Academy Award, a francia Grand prix du Disque, a MIDEM Classical Award és a Caecilia Prix (2007) birtokosa. 1995-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Világszerte tart mesterkurzusokat, nemzetközi zsűrik tagja. Elkötelezett előadója a kortárs zenének, szoros kapcsolatban áll Kurtág Györggyel. Karmesterként 2003 februárjában debütált az Orchestre di Padova e Veneto élén. Rendszeres vendégművésze a legjelentősebb fesztiválvárosoknak: Salzburg Festspiele, Luzern, Montreux, London Proms, Mostly Mozart New York, Berliner Festspiele, Schubertiade, Wiener Festwochen, Schleswig-Holstein, Prague Spring. AThe New York Timeskritikusai 2013 legjobb 25 klasszikus zenei felvétele közé választották a Keller KvartettLigeti-Barber lemezét, elnyerte a Deutsche Schallplattenpreis-t, a belga szakírók pedig Caecilia-díjjal jutalmazták. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kamarazene Mühelyének vezetője. 2012-ben Érdemes Művész– és Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki.


Fürth Livia: A koncert „plusz” műve Henryk Górecki III. szimfóniája volt. Mit lehet tudni a 2010 novemberében elhunyt szerző nálunk alig játszott művéről?

Keller András: Górecki 1976-ban írta III. szimfóniáját, “A fájdalom dalai”-t, mely sokáig betiltott zene volt, bár 1977-ben Franciaországban bemutatták. A katolikus és ellenzéki szerzőt szinte senki sem ismerte Lengyelországon kívül egészen az 1992-ben David Zinman és a London Sinfonietta lemezének megjelenéséig.
A mű soha nem látott óriási sikert ért el a világban, a lemezfelvétele egymillió példányban kelt el, elképesztő módon hatodik helyet érve el a popzenei listákon, megelőzve Michael Jacksont vagy Madonnát is.
Nagyon fontosnak tartom megemlíteni a komponista hozzáállását – amikor Góreckinek ekkora sikere lett, nem használta ezt ki, és tudatosan nem volt hajlandó hasonló zenét írni csak azért, hogy hasznot húzzon a mű népszerűségéből.
A művet 2008-ban ez a zenekar mutatta be vezényletemmel Magyarországon – van néhány tagunk, aki akkor is játszotta a darabot.
Itthon azóta ismereteim szerint csak a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának szervezésében hangzott el három éve.

F. L: Miért tartotta fontosnak már második alkalommal elvezényelni ezt a szimfóniát?

K. A.: Ez a zene fontos! Nagyon erős emlékeket, fájdalmat hordoz ez a mű. Ezért is mutattuk be Tony Palmer Góreckiről készített dokumentumfilmjét a koncert előtti vasárnap a Concerto Mesteriskolában, melyet szerintem mindenkinek látnia kellene.

A szimfóniának a második a központi tétele. Ennek szövegét egy, a zakopanei Gestapo börtönében fogva tartott fiatal lány írta, aki nem tiltakozó, hanem anyját vigasztaló sorokat írt a falra. Az első tétel egy középkori Mária-siralom, a harmadik tétel szövege pedig egy XX. század eleji, sziléziai népdal, melyben egy anya keresi a németek elleni felkelésben elvesztett fiát. A filmben az elborzasztó kilencvenes évek háborús képei illusztrálják ezt a tételt.

A fájdalomról, mely napjainknak is része, felemelő, ahogyan ír Górecki, aki a háborúban akkoriban húsz percre lakott Auswitztól egy kisvárosban, és néhány rokona ott is halt meg. Az ő aspektusában ez a mű a teljesen kilátástalan életről szól, és életének minden ilyen benyomása benne van, még az elhallgattatása is.

F. L: Mennyire fontos a zenekari zenészek hozzáállása egy ilyen mű előadásakor?

K. A.: Ez egy repetitív zene, az egyszerűségében rejlik a hitelessége. A zenészek sokkal jobban játszanak, illetve valójában csak úgy tudják hitelesen előadni, ha érzelmileg is közelebb kerülnek ehhez a zenéhez. Ajándék nekem, hogy a zenekar tagjai az előadás után odajöttek hozzám és megköszönték, hogy ezt létrehozhatták.

F. L.: A zenekar koncertműsoraiban feltűnően sok a kortárs darab. Ez mennyire tudatos koncepció?

K. A.: Olyan programokat állítunk össze, hogy legyen benne kortárs zene. Egy koncert műsorát egyébként is kompozícióként kell kezelni, olyan ez, mint egy installáció, azaz különböző tárgyak – itt zenék – egymásra hatásának megmutatására is törekszünk. Hogy hogyan reagálnak egymásra a zenék, nem lehet mindig eltalálni, de fontos törekedni rá.
Amikor “meglepjük” a közönséget egy-egy kortárs zenével, nagyon hálásak, ha egy rendkívüli élményt kapnak.

A zenészek számára is közösségi élménnyé kell, hogy váljon egy koncert. Büszke vagyok a zenekarra, hogy ilyen hitelességgel közelít a kortárs zenéhez. Úgy érzem, sikerült rávezetni őket arra, hogy ugyanolyan szeretettel, odaadó nyíltsággal közeledjenek mind a kortárs, mind  a klasszikus zene felé. Mivel sok zenekar iparszerűen működik, nem mindig úgy szólaltak és szólalnak meg a kortárs zenék, ahogy kellene. Nálunk viszont ez jól működik.

F. L.: Miért tartja fontosnak a kortárs zenék bemutatását?

K. A.: Ez egy misszió. Szerintem muszáj a közönségnek informálódni a ma létrejövő zenékről. Az is rettenetesen fontos, hogy ne 15-20 évvel megírása után találkozzon a közönség egy művel. Találkozni kell a jelennel, mert csak akkor érti a múltat az ember.

Ez a beállítottságom még a főiskoláról ered, ahol Kurtág volt a kamarazene tanárom és rajta keresztül jutottam közelebb a klasszikus zenékhez.

F. L.: Egy világhírű, sikeres kvartett vezetőjeként egyszer csak – 2003-ban – karmesterként is elkezdett működni. Megfogalmazható, hogy miért kezdett vezényelni?

K. A.: Ki tudja, hogy a tudatalattiban mi mozog – akkoriban ültem a világ egyik legsikeresebb kvartettjében, és mégis, valami más is ki akart jönni belőlem. Ehhez persze kellett, hogy valaki elindítson ezen a pályán. Ez Padovában történt, ahol kitalálták, hogy csináljak egy magyar műsort és vezényeljem. Akkor találkoztamSnétberger Ferivel, játszott a koncerten.
Egy biztos: nem azért kezdtem vezényelni, hogy hírneves karmesterré váljak. Én zenei célokat tűztem ki, a művek érdekelnek.

F. L.: Négy évvel később elnyerte a Concerto Budapest (akkor Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar) zeneigazgatói posztját. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

K. A: Mikor elnyertem a pályázatot, nem tudtam, hogy mi lesz. Addig is itthon éltem, de csak külföldön szerepeltem, a magyar zenei életben nem vettem részt, hiszen jártam a világot – eközben szólistaként és a kvartettemmel 71 nemzetközi díjat kaptam.

Ugyanakkor egy magyar hetilapban a legjobb magyar vonósnégyesek „toplistáján” meg sem említettek minket, mintha nem léteznénk, miközben toronymagasan mi játszottuk a legtöbb koncertet szerte a világban, és a legtöbb magyar zenét is. A zenekarral való munkában az motivált, hogy szerettem volna hazahozni a megelőző évek alatt felhalmozott tudást.

Az együttessel elért kezdeti sikerek ugyanakkor kiváltották azt, ami nagy csalódás volt és rettenetesen zavart: a magyar irigység, a sportszerűtlenség. Túl sok érdeket sértett, hogy egyszer csak egy együttes más pozíciót kezd elfoglalni és egy kiváló nagyzenekarrá kezd válni.

F. L.: Mi volt más abban, ahogyan elkezdte a munkát a zenekarral?

K. A.: A jó zenekari játék a magasrendű kvartett játékon alapul, ezért hívtam meg az akkori fiatal magyar vonósnégyes-generáció legjobbjait. A kamarazenélés aspektusa az egyetlen és lényegi hozzáállás és ettől fantasztikus a zenekar. Figyelniük kell egymást és úgy viszonyulni a nagy létszámhoz, mintha egy kis együttes lenne.

F. L.: A zenekari leterhelés, a tanítás mellett mennyi ideje van a kvartettezésre?

K. A.: Mostani életemben első helyen van a zenekar, ráadásul a produkciók számát már-már elviselhetetlen mennyiségűre növeltük. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a Kamara Zenei Műhelyt vezetem, szóval a kvartettre kevesebb idő jut, folyamatos hosszú turnéra nem tudunk menni. De tudom úgy szervezni az adott évadot, hogy a fontos feladatokat teljesíthessük.
Itthon is volt saját sorozatunk a BMC-ben. Az UMZE Kamaraegyüttessel közös Új dimenziók bérlet februári előadásán – melyen modern és kortárs zenéket hallhat a közönség – mi is fellépünk majd.

F. L.: Az együttes a Zeneakadémia rezidens zenekara. Ez pontosan mit jelent?

K. A: A rezidensi szerződés a zenei világban egy kiemelt presztízs együttműködést jelent, hangversenyeinkre nemzetközi művészeket viszünk a Zeneakadémiára, képzést biztosítunk a kiválasztott hallgatóknak, akik itt elképesztő gyorsasággal sajátítják el a zenekari munkát, a zenekari játéktudást, elvisszük őket nemzetközi porondokra is, és ez felkészíti őket a pályára.

F. L.: Bérleteik műsorát művészeti vezetőként Ön állítja össze?

K. A.: Igen, ez az én dolgom. Évek óta nagyon sikeres a szláv bérletünk, a Concerto Russo. A klasszikus vagy a Mahler-Schubert bérlet mellett a Concerto 9 a nagy IX. szimfóniákat szólaltatja meg (Beethoven, Bruckner, Mahler, Sosztakovics). És természetesen gyerekeknek is tartunk előadásokat Lakatos György és Iván Gábor irányításával székhelyünkön, a Páva utcai Zeneházban.
A Csalog Gábor vezette Concerto Studio pedig idén Brahmsszal foglalkozik.

F. L.: Nemrégen indult el új kezdeményezésük, a Concerto Mesteriskola a Budapest Music Centerben. Ennek mi a célja?

K. A.: Évek óta szerettem volna ezt a zenei szabadegyetemet elindítani. A cél, hogy a közönség más oldalról is közelebb kerülhessen a művekhez, az előadókhoz és jobban bevonjuk az alkotómunka háttértitkaiba. Többen szövetkeztünk, a BMC, az UMZE és a Concerto Budapest, mert találkoztak a zenei szándékaink. Ezek ingyenes programok, és a szereplők is ingyen vállalják a fellépést, a beszélgetést. Szándékaim szerint ez nagyon-nagyon ki fog fejlődni.

A következő alkalom december 6-án lesz, amikor Konrád Györggyel beszélgetek. Fiatalkorom óta ő az egyik mentorom, a Concertónak fontos tagja. Mondhatom, hogy ő az egyik legfiatalabb kollégám.

Szeretnék szakmai továbbképző programokat és kurzusokat is elindítani a fiatal zenészek számára nemzetközi művészek meghívásával, ehhez azonban anyagi támogatást kell majd szereznünk.

A Budapest Music Center lesz a helyszíne májusban az egész napos Concerto Budapest Fesztiválnak is, melyen fellép az Amadinda, Csalog Gábor, Lakatos György, a kvartettem, és még sokan mások.

F. L.: Említette, hogy a nemzetközi porondon is szeretnének megjelenni a zenekarral. Hová mennek és mikor?

K. A.: Karácsony után indulunk egy kínai turnéra, ahova a két évvel ezelőtti szereplés után most visszahívtak.
Január második felében egy nagyon fontos komolyzenei fesztiválra megyünk Nantes-ba, ahol a La Folle Journée koncertsorozaton világsztárok tömkelege lép fel január 22. és február 2. között. A Végh Filharmóniával, melyet szintén 2007-ben alapítottunk Várjon Dénessel, öt hangversenyt adtunk ott még 2009-ben.
Májusban Japánba utazunk, ősszel pedig nagyszabású német-osztrák turnéra indulunk a Concerto Budapesttel.

Top