Állati zenék

 Állatok, akik megihlették a nagy klasszikus zeneszerzőket

Gyerekek, de még az állatbarát felnőttek is szeretik azokat a műalkotásokat, amelyek valamilyen kedves, általában négylábú lényről szólnak. Ezekkel a művekkel – ha a zene birodalmában születnek –nem csupán a kicsinyekkel lehet megkedveltetni a muzsikát, az idősebbek is szívesen megmosolyogják valamelyik állat kedvességét, esetlenségét, vagy épp álmélkodnak a természet sokszínűségén. Állatos zenedarabokat gyűjtöttünk csokorba.

Cselekményes műveknek gyakran van valamilyen állatszereplője, legyen szók akár elvarázsolt emberekről vagy valódi állatokról. Előbbire példa lehet Csajkovszkij A hattyúk tava című balettzenéje vagy Wagner Lohengrinje, illetve – amennyiben a sárkányt is állatnak tekintjük – a komponista Siegfriedje is, ahol a hős az átváltozott óriást győzi le. Misztikus madarak szerepelnek Sztravinszkij A tűzmadár című balettjében és Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájában. Ha a humoros átváltozástörténeteket is számba vesszük, meg kell említeni még ifjabb Johann Strauss A denevér című operettjét is, ahol a címbéli állat az egyik szereplő jelmezeként jelenik meg.

Akadnak olyan zeneművek, amelyek egyfajta katalógusban mutatnak be minél többféle állatot. A legismertebb ilyen darab természetesen Saint-Saëns Az állatok farsangja című „zoológiai fantáziája”. A humoros mű nem csak a szereplő állatfajok tarkasága miatt lehet érdekes (a különféle madarak mellett olyan ritkaságok is színre lépnek, mint a kenguru), hanem a benne szereplő zenei utalások okán is. Kevésbé ismert talán Olivier Messiaen érdeklődése a madárhangok iránt, a francia szerző több művet is szentelt a madarak énekének bemutatására, így Madárkatalógusát vagy Egzotikus madarak című darabját.

Egyes, gyerekeknek szóló művek is előszeretettel vonultatnak fel állatszereplőket. Az egyik legismertebb ilyen alkotás – amivel alighanem mindenki találkozott kisebb korában – Prokofjev Péter és a farkas című műve. Egy kisgyerek számára remekül megmutatja a zene karakterábrázoló képességét, ahogyan a szerző rendkívül érzékletesen lefesti a farkas, a madár vagy a kacsa tulajdonságait. Egy népszerű francia meséhez, a kis elefánt, Babar történetéhez pedig Poulenc írt zeneművet, melyhez az eredeti mű szövege szolgáltatja a narrációt.

Már az eddigi példák között is akadtak olyan darabok, amelyek kifejezetten valamilyen állatfaj hangját, karakterét, mozgását igyekeznek leírni. Elég közismert Rimszkij-Korszakov A dongó című alkotása, vagy Vaughan Williams A felszálló pacsirta című hegedűdarabja. Händel Feltámadás című oratóriumában a párját vesztett gerle sírása szólal meg. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabjában is van állatos témájú tétel, a Csibék tánca a tojáshéjban című kép. A különféle karácsonyi témájú művekben is gyakran szerepelnek állatok, akár a pásztorok bárányai, akár a betlehemi istállóban tartózkodó négylábúak. Sibelius A tuonelai hattyú című műve pedig a mitologikus csodalényt kelti életre.

A művészet csodálatos hatalmával az élő és élettelen világ számos részét képes megidézni. Persze ez a jellemző önmagában még csak érdekessé tenné a felsorolt darabokat, sokkal fontosabb, hogy zeneként, műalkotásként is megállják a helyüket.

Top