„Indulj az útra, és vissza ne nézz…”

A közönség még mindig nehezen boldogul a kortárssal. A klasszikus kortárssal is.

A közönség még mindig nehezen boldogul a kortárssal. A klasszikus kortárssal is, amint a premier estéje mutatja. A kíváncsiság ugyan megtöltötte az Operaházat, a harmadikon még az állóhelyekért is folyt a verseny kezdéskor, de a szünetben sokan nem kívánták tovább járni a léhaság útját, és angolosan távoztak. Ki a zenét szidta, ki a rendezést; volt, aki a művet minősítette hallgathatatlannak, más meg épp ellenkezőleg, XX. századi alkotáshoz képest szokatlan dallamosságáról kritikusan jegyezte meg, hogy az öreg Sztravinszkij megfáradt, s már nem igazán akart megdöbbentően újszerűt, felkavaró vagy provokatív zeneművet komponálni.

A kéjenc útja a Magyar Állami Operaházban – Sztravinszkij művének január 18-i bemutatójáról FÜLÖP KÁROLY írt kritikát, melyet elolvashatnak az Opera-Világ honlapján