A természet zenében

A komponistákat gyakran megihletik a természet szépségei

Ha statisztikát készítenénk, hogy a világ milyen jelenségei ihletik meg leggyakrabban a művészeket, azon belül is a zeneszerzőket, a különféle természeti jelenségek bizonyára előkelő helyen végeznének. Az állatokat és a telet megfestő zeneművek után most a természet zenéit vesszük sorra.

A zenetörténet egyik legnagyobb természetfestő muzsikusa alighanem Richard Wagner volt, aki monumentális Ring-tetralógiájába a világ teljességét igyekezett belefoglalni, nem meglepő tehát, hogy páratlan gazdagságú tablókban jelenítette meg az élettelen- és az élővilágot is. Az előestén színre kerülő A Rajna kincse bevezető zenéje a földi élet első mozdulatait is a hallgató elé tárja, mígnem a sok kisebb mozgásból egyszer csak elénk tárul a méltóságteljesen kanyargó Rajna. A folyó még egyszer megjelenik a tetralógiában: Az istenek alkonyában Siegfried hajózik rajta, miközben a zenében ismét megmutatkozik a víztömeg monumentalitása. De említhetnénk az Erdőzsongást a Siegfried című darabból, ahol a rengeteg apró neszei szólalnak meg a muzsikában.

A Debussy-rajongók alighanem nehezményeznék, ha nem említenénk meg nagyon hamar a francia mester impresszionista alkotásait, köztük is a talán leghíresebbet, A tenger című háromtételes művét. A víz hullámzása, a szelek mozgása, a megcsillanó fények olyan élethűen jelennek meg a darabban, hogy a hallgató nem csupán látja maga előtt a tengert, hanem – közkeletű jellemzéssel élve – még az illata is megcsapja az orrát. De a zeneszerző természetet festő alkotásai közül kiemelhetjük még a szerző Bergamói szvitjének (Suite bergamasque) híres harmadik tételét, mely a Holdfény címet viseli.

Bizonyos témaválasztások szükségszerűen hozzák magukkal a természetábrázoló zenék felbukkanását. Ilyenek például a pásztori életet megfestő művek, amelyekben a vidéki élet szépségei mellett az őket körülvevő világgal szoros kapcsolatot ápoló, egyszerű emberek életmódja is gyakran megjelenik, gondoljunk például Beethoven 6. szimfóniájára. A másik közkedvelt téma a virradat, a napfelkelte, amelynek Haydn A reggel melléknevet viselő szimfóniáját is szentelte, de ugyanez a napszak szólal meg Grieg Peer Gyntjének első tételében is.

Előfordul, hogy a zeneszerzők egy egész művet szentelnek egy-egy tájegységnek, minél részletesebben leírva annak hangulatát, megfestve tájainak varázsát. Mendelssohn egy-egy szimfóniát írt két igen különböző karakterű országról, Skót szimfóniájában zordon, fenséges táj jelenik meg, míg az Olasz szimfóniában örömtelibb és emberekkel teli vidéket fest le a komponista. Az előbbi vidék azonban a szerző még egy művében megjelenik, a rendkívül népszerű Hebridák-nyitány is a romantikus északi tájat tárja a hallgató elé.

Egy magával ragadó zenei alkotás akár egy útikönyvnél is jobb kalauzunk lehet új tájak, ismeretlen szépségek felfedezéséhez. Kezdődjön hát a képzeletbeli utazás!

 

Top