Megjelent a Lajtha László életművét Fábián László írásain keresztül bemutató könyv

„Ős és utód nélkül” címmel Solymosi Tari Emőke zenetörténész szerkesztette a Lajtha László zeneszerzőt bemutató, Fábián László írásait és levelezésüket tartalmazó új könyvet, mely az Országos Széchényi Könyvtár és a Gondolat Kiadó közös kiadványa. A könyvet február 11-én mutatták be a könyvtár előadótermében. Fürth Livia írása.

A könyvbemutatón a Gondolat Kiadó igazgatója, Bácskai István két Lajtha zongoradarab előadásával köszöntötte a vendégeket.

Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója, a könyv társkiadója elmondta, hogy egy hosszú ideig tartó közös munka eredménye az új kiadvány, mely együttműködésük mérföldköve.

Bácskai István kiemelte a méltatlanul elfeledett zeneszerző, Lajtha László jelentőségét, akit méltán kell Bartók, Kodály és Dohnányi nevével együtt emlegetni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet Fábián László zenei szakíró nemesen világos szövegeire.

A könyvet Hollós Máté zeneszerző, a magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke mutatta be. Elmondta, hogy a kilencvenes években fedezték fel újból Lajtha Lászlót, akiről ekkor kezdtek könyvek megjelenni, a Magyar Rádióban és koncerteken hangzottak el művei. Két lemezkiadó cég jóvoltából azóta elég feldolgozottá vált az életmű, a kamara- és szimfonikus művek mellett legutóbb tíz vonósnégyesének az Auer vonósnégyes előadásában elkészített felvétele keltett nagy feltűnést és hozott áttörést, hiszen kiderült, hogy ezek a művek szépek, jól játszhatóak. Hollós Máté szerint az is fontos, hogy Fábián László újrafelfedezése is megtörtént, aki az utóbbi évtizedekben szintén eltűnt a reflektorfényből.

Solymosi Tari Emőke Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész, Lajtha-kutató először azt emelte ki, milyen sok párhuzam van a két férfi életében – ugyanabban az évben születtek, nősültek, mindketten rendelkeztek polgári foglalkozással is, és Fábián már a 20-as években írt Lajtha Lászlóról.

A zenetörténész elmondta, hogy Lajtha Lászlót 1948-tól teljesen ellehetetlenítették, és amikor emigrációs útlevélért folyamodott, akkor kapott népzenei munkájáért Kossuth-díjat, sőt alakíthatott egy Noé bárkájának nevezett népzenegyűjtő csoportot, ahova mindenkit felvett, aki a kommunizmus áldozata volt, legyen az arisztokrata vagy pap. Így vette fel Fábián Lászlót is, aki Lajtha László halála után mint ügyvéd segített a zeneszerző özvegyének a hagyaték jogi ügyeinek intézésében.

Solymosi Tari a könyv felépítéséről szólva elmondta, hogy az első, legnagyobb részben a „Lajtha László művészete a modern zene fejlődésének tükrében” című, 1951-ben írt Fábián-tanulmány, a másodikban Fábián rövidebb, Lajtháról szóló írásai, a harmadikban pedig levelezésük olvasható.

A zenetörténész elmondta, hogy az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában 1979 óta őrzött Fábián-hagyatékot az unokahúg, dr. Polony Istvánné dr. Reminiczky Erzsébet külön engedélyével kutathatta, aki egyik Lajtha Lászlóról megjelent könyvének elolvasása után döntött így – és még saját gyűjteményéből is adott fényképeket. Szerinte a levelek olyan különleges adatokat is tartalmaznak, melyet eddig sehonnan nem lehetett tudni, például azt, hogy balettjének eredeti partitúrája azért nem található sehol, mert egy londoni filmstúdió raktárában volt, mely elégett. A tanulmányról elmondta, hogy olyan gépelt oldalakon volt fellelhető, melyen a sorok eleje és vége nem le volt vágva, így ki kellett találni a hiányzó betűket.

Solymosi Tari Emőke felhívta a figyelmet arra, hogy ő csak a Lajtha Lászlóval kapcsolatos Fábián László írásokkal foglalkozott, pedig Fábián László az egész korabeli zenei életet és szereplőit, így pl. Ravelt is ismerte, és az egész korszakról adott nagyszerű képet írásaiban.

(Fotó: Fürth Livia)

 

Authors
Top