Három versenymű hallható Eötvös Péter új lemezén

A különböző hangversenyeken a zeneszerző vezényletével rögzített felvételeket tartalmazó Concertos című CD a Budapest Music Center kiadásában jelent meg néhány hete.

Eötvös Péter Seven (A Columbia űrhajósainak emlékére), Levitation és CAP-KO (Bartók Bélának ajánlva) versenyművei három egymást követő évben keletkeztek. Közös bennük, hogy mindegyik műhöz valamilyen program szolgált kiindulópontul és a szerző megrendelésre komponálta.

A 2006-ban keletkezett Seven című hegedűverseny – melyet Akiko Suwanai és a Göteborgi Szimfonikusok adnak elő – a Columbia űrhajó 2003. február 1-jén bekövetkezett tragikus balesetében elhunyt 7 űrhajósának állít emléket. Eötvöst mélyen megrázta a katasztrófa, és az utána készült képsorok, amelyeket szinte valamennyi televízióállomás bemutatott. Mivel a 7 asztronautát úgy válogatták össze, hogy reprezentálták a világ kulturális sokszínűségét, halálukban Eötvös egy eszme tragédiáját is látta.

A 2 klarinétra, vonósokra és harmonikára írt Levitation Eötvös egy visszatérő gyerekkori álmára reflektál, ahogy térdelő pozícióban felemelkedve, lebegve siklik a levegőben a földön álló tárgyak fölött. Ehhez az emlékhez társultak a sci-fi filmekből jól ismert levitációs jelenetek emlékei, vagy Stravinsky Petruskájának záró jelenete, amint Petruska figurája ott lebeg a háztető fölött. Eötvös meggyőződése szerint a zene természetes módon alkalmas absztrakt szituációk szemléletes megjelenítésére, így a lebegés, vagy akár a súlytalanság érzetét is képes kelteni. Richard Hosford, John Bradbury klarinétművészeket a BBC Szimfonikusok kísérik a londoni Barbican Hall-beli koncerten készült felvételen.

A harmadik concerto, az akusztikus és digitális zongorára, valamint zenekarra komponált CAP-KO alapötletét Bartók egyik kedvelt, a zongorás versenyműveiben gyakran alkalmazott faktúrája adta, amelyben a zongorista két keze gyors tempóban, párhuzamosan mozog, de változó hangközökkel. A felvétel szólistája, Pierre-Laurent Aimard ezt egy kézzel is meg tudja valósítani a MIDI zongora és egy technikus segítségével, így a közönség egy szólistát lát, de tulajdonképpen két szólista játékát hallja: egyfajta „hipervirtuozitás” illúzióját érzékelve. Az öt tételes műben nincsenek konkrét Bartók-idézetek, mégis szinte minden hangzás valamilyen módon Bartók zenéjére reflektál.