Különleges hangszerek 2.

Mi mindennel muzsikáltak a régiek?

Nem kell sokat foglalkoznunk a zenével, hogy rájöjjünk, mennyit is változtak a hangszerek az évezredek folyamán. Nem csak egy őskori ütőhangszer és az elektromos gitár különbségére gondolhatunk, hanem például ha meghallgatunk egy barokk koncertet, alighanem fogunk látni a zenekarban olyan zeneszerszámot, amely már egy átlagos szimfonikus zenekarban sem fordul elő. Vagy találhatunk olyan hangszereket, amelyek nem ismeretlenek számunkra, de kialakításuk, külsejük vagy hangjuk mégis eltér a megszokottól. Néhány századokkal ezelőtt népszerű hangszert mutatunk be.

Barokk művek viharjeleneteiben sokszor felhívhatja magára a figyelmünket egy nagy fémlap, mely az ütős szekcióban foglal helyet. Ezt a lapot rázva a vihar morajlását imitálhatja a muzsikus, de ütővel is rá lehet csapni, ekkor a mennydörgést vagy a becsapó villámot hallhatjuk. Sajnos az eszköz keletkezéséről igen kevés információnk van, utóélete viszont annál érdekesebb: a könnyűzene szívesen használja effektusok keltésre.

A vonós hangszerek sem egyeztek meg teljesen a maiakkal, a viola da gamba és a viola d’amore még nem kelthet feltűnést, hiszen szemre nagyon hasonlítanak a vonós család többi tagjára (sőt, még hangjuk is ismerős lehet, hiszen utóbbira a későbbi korokban is sok mű született, így szerepe van Erkel Bánk bánjában vagy Prokofjev Rómeó és Júliájában). Sokkal idegenebbül festhet a baryton, ez a csellónagyságú hangszer, melynek különlegességét nagyszámú együttrezgő húrja adja. Ezeket a húrokat a zenész közvetlenül nem használja, ám a rezgések őket is megszólaltatják, így dúsítják, erősíti a hangzást. Ha barytonmuzsikára vagyunk kíváncsiak, Joseph Haydn művei között szép számban találunk rá írt alkotásokat, mivel Esterházy Miklós herceg is nagy barytonjátékos volt.

A pengetős hangszerek között is találhatunk szokatlan külsejű darabokat. A különböző lantok a régizenében gyakran előfordulnak, ezek közül a legfurább a colascione nevezetű, mert nagyon hosszú nyakkal rendelkezik. De a lantok családját jobban megismerve találhatunk még különleges darabokat, hiszen ez a hangszercsoport is több ezer éves, és jóformán az egész világon elterjedt. Így Afrikában íjlantot használnak, a Közel-Keleten pedig az ókori görög eredetű járomlantot vagy lírát.

Az évszázadok során készítettek olyan hangszereket is, melyek nem arra voltak hivatottak, hogy muzsikusok játsszanak rajtuk. Ilyen volt például a szélhárfa, a 19. század kedvelt berendezési tárgya. Ezt a citeraszerű eszközt huzatos helyre tették, és maga a légmozgás szólaltatta meg. Különböző erősségű, fajtájú szelek különböző hangokat szólaltattak meg, de azzal is lehetett változtatni a megszólaló muzsikán, ahogyan a húrokat hangolták. A hangszer misztikus hangzása miatt sok irodalmi műben is feltűnik.

Nem muszáj múzeumba menni: az egyre divatosabb régizenei fesztiválokon meg is hallgathatjuk a különleges hangszereket.

(Kondor Kata)

 

Top