Különleges hangszerek 3.

Hol van a határ a hangszerek és egyéb hangforrások között?

Ha hangszerekre gondolunk, általában valamilyen mestermunkával elkészített instrumentum jut eszünkbe, amelyet kifejezetten zenei hangok megszólaltatására hoztak létre. Ám a zenetörténet során a szerzők sokszor olyan hangokat is beleírtak műveikbe, amelyek teljesen más forrásból táplálkoznak. Mutatunk néhány példát egészen rendhagyó hangszerekre.

Respighi Róma fenyői című szimfonikus költeménye a zeneszerző Rómát lefestő műveinek sorába illeszkedik. Az első darab, a Róma kútjai, és az utolsó, a Római ünnepek is a város egy-egy emblematikus helyszínét vagy eseményét írja le. A művek színes és változatos hangszereléssel bírnak, ám a legérdekesebb hangforrás a Róma fenyői harmadik tételében jelenik meg, ekkor ugyanis a partitúra előírásai szerint a csalogány hangjának kell megszólalnia, felvételről. Respighi korában erre a fonográfot használták, ma már természetesen modernebb hanghordozókat alkalmaznak, ám ez nem vesz el a madárdallal tarkított, különös esti jelenet hangulatából.


Leopold Mozart pedagógiai tevékenysége eléggé közismert, ám ezt nem csak apaként és tanárként, hanem zeneszerzőként is kifejtette. Művei azonban ma is előfordulnak ifjúsági hangversenyeken, Vadász-szimfóniája pedig különösen érdekes, mivel az a maga teljességében igyekszik visszaadni az erdő hangjait. Így nem csak puskalövések szólalnak meg benne, de ugató kutyáknak is szerep jut, amely „szólamot” manapság különlegesen képzett ebekkel szólaltatják meg. Nincs egyszerű feladatuk a négylábúaknak, ugyanis a zenészekhez hasonlóan, nekik is a megfelelő pillanatban, megadott ideig kell muzsikálniuk, vagyis ugatniuk.

 

Csajkovszkij 1812-nyitánya a zeneirodalom egyik legismertebb műve, az azonban talán kevésbé köztudott, hogy a szerző meglehetősen szokatlan hangszerelési utasításokat rögzített művében. Az Oroszországban elbukó napóleoni hadjáratnak emléket állító darabban ugyanis elvileg ágyúnak kellene megszólalnia, bár ezt általában felvételről játsszák, vagy valamilyen ütőhangszerrel helyettesítik. Ugyanakkor természetesen több olyan felvétel is akad, amelyen a zenekar valódi ágyú hangját használja a kérdéses résznél. Csajkovszkij egy hagyományosabb hangszernél sem volt kevésbé nagyvonalú, a műben ugyanis Moszkva összes harangjának kellene hallatszania.

 

Természetesen a modern zene a hangzásban, hangszerelésben is sok meglepő újdonságot hozott. Talán a legújszerűbb ezek közül abból a nyilvánvalónak tűnő megállapításból ered, hogy nem csak a hangok, de a szünet is a zene része, így egy kizárólag szünetből, csöndből álló alkotást is zeneként lehet felfogni. John Cage 4’33” című műve az ebben a szellemben készült legemblematikusabb darab, ám mivel a teljes csöndben is hallatszanak időnként – nem zenei – hangok, az idők során számos műalkotás készült, amely kifejezetten ezekre épít, és zajokra alapozza a hangzásélményt.

A modern technikai eszközöknek köszönhetően csaknem pontosan adhatunk vissza bármilyen hangjelenséget. Ennek következtében természetesen újra kell gondolnunk, amit zenéről, hangról, komponálásról gondolunk. Ám még így is érhetnek minket meglepetések egy-egy különleges mű esetében.

Kondor Kata írása

 

Top