144 évvel ezelőtt született Szkrjabin

1872. január 6-án Moszkvában született Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin, orosz zeneszerző, zongorista.

Scriabin24Az arisztokrata családból származó Szkrabjint nagynénje kezdte el zongorára tanítani, korán megmutatkozott tehetsége és koravén természete. A kor szokásainak megfelelően katonai akadémián tanult 9-évig, emellett zenét tanult Nyikolaj Zverevnél, aki rajta kívül még egy sor tehetséggel foglalkozott, többek között Rahmanyinovval is. Szkrjabin és a hasonló korú Rahmanyinov szoros barátságot kötött. 16 évesen iratkozott be a moszkvai konzervatóriumb, aahol Szergej Tanyejev, Anton Arenszkij és Vaszilij Szafonov voltak a tanárai. 1892-ben végzett kitüntetéses zongoristaként. Érdekes, hogy zeneszerzésből nem szerzett diplomát, mert vizsgáit rendszeresen elmulasztotta, és zeneelméletből is kifejezetten gyenge volt.

Első hangversenyét 1894-ben adta Szentpétervárott, ahol saját zongoradarabjaiból is adott válogatást. A fogadtatás kedvező volt, így bátran vállalkozhatott újabb koncertekre Oroszországban és Európában is. A hangversenyeken saját művein kívül főleg Chopin, Liszt és Schumann darabjait játszotta. Koncertkörútjának csúcsa a kiemelkedő sikerű párizsi hangverseny volt 1898-ban.

1897-tól 1903-ig a moszkvai konzervatórium zongoraprofesszora volt. Ebben az időszakban komponálta Op. 8-as etűdsorozatát, hasonló nagyságú prelűd-ciklusát, három zongoraszonátáját és egyetlen zongoraversenyét. Később évekig külföldön élt és utazott (Franciaország, Olaszország, Svájc, Belgium, Észak-Amerika).

Szkrabjin színes billentyűi

Szkrjabin színes billentyűi

Szkrjabinnak szinesztéziája volt, aminek következményeként a hangokhoz színek és fények társultak számára: minden hangnak megfelelt egy konkrét szín, vagy színárnyalat. Ezeket a megfelelőségeket színkörökben és a zongorabillentyűk színezésével szokták ábrázolni.

Szkrjabin figyelme a századforguló körül a szimfonikus művek felé fordult. 1900-ban mutatták be 1. szimfóniáját, amely hat tételre tagozódik, és zárótételében a kórus Szkrjabin saját szövegét énekli a művészet dicsőségéről. Ebben az időszakban misztikus-filozofikus gondolatok foglalkoztatták, ami egyre inkább elszigetelte a hétköznapi valóságtól, és gyakran hosszas, intellektuális, elvont jellegű polémiákba bonyolódott. Miszticizmusa révén zenei alkotásai bonyolultabbá, nehezen követhetővé, valamint egyre összetettebbekké és disszonánsabbakká váltak. 1905-ös 3. szimfóniája egyetlen hatalmas tételből áll, amelyben lírai és igen dinamikus részek váltakoznak egymással. 1908-ra megírta Le Poème de l’Extase (Az extázis költeménye) című, terjedelmes saját szövegére készült zenekari kompozícióját, amely tulajdonképpen 4. szimfóniájának számít. A bemutató előtt eljátszott néhány részletet a darabból barátainak (Rahmanyinov, Glazunov, Rimszkij-Korszakov), akik egy őrült látomásainak értékelték.

1910-től ismét Moszkvában tevékenykedett, és megírta utolsó öt, rendkívül sűrű szövetű és drámai hatású zongoraszonátáját, valamint utolsó zenekari darabját Prometheus (A tűz költeménye) címmel, amelyhez a zenei hangok mellé színorgonát is előírt, bár ez nem valósult meg a bemutatón. Nagyszabású összegző, szintetizáló misztériumjátékot tervezett, amely művészetének betetőzése lett volna (L’acte prèalable), de csak a szöveget alkotta meg, a zenének töredékei készültek el. Koncerten 1915-ben lépett fel utoljára Szentpétervárott, és még ebben az évben elhunyt. Mindössze 43 éves volt.

Top