E napon született Molnár Antal zenetörténész

Molnár Antal elsők között ismerte fel, hogy az ország zenekultúrájának megalapozásához elengedhetetlen az igényes zenei ismeretterjesztés.

Molnár Antal 1890. január 7-én született Budapesten. Szülei jogásznak szánták, ám ő a zenei pályát választotta. Időskori visszaemlékezései szerint Kodály Zoltán személye és a nála folytatott összhangzattan-tanulmányok irányították figyelmét a zenei pálya felé. Kamaszkorában zongorázni és hegedülni tanult, majd 1907 és 1910 között Herzfeld Viktor irányításával végezte el a Zeneakadémia zeneszerzés-tanszakát. Ekkor még nem kötelezte el magát a zene egyik területével sem, mert egyidejűleg az irodalom és az írás is vonzotta. „Körülbelül húsz éves koromig nem tudtam, hogy író leszek-e, vagy zeneszerző, vagy hegedűművész vagy esztéta. Minden kavargott bennem. Sok novellát írtam, két verseskötetem jelent meg” – mondta később ezekről az évekről.
Hangszeres pályája is sikeresen indult: 1910-től három éven keresztül a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyesben a brácsaszólamot játszotta, majd 1917-19-ben Dohnányi Ernő és Hubay Jenő közös kamaraestjeinek volt állandó közreműködője. A tízes években ismeretséget kötött a Nyugat íróival, zeneszerzőként és zongorakísérőként többször részt vett a Nyugat matinéin, s zenei témájú cikkei jelentek meg a folyóiratban. Bartók és Kodály ösztönzésére 1910-ben Erdélyben, 1912-ben a Felvidéken népdalokat gyűjtött.
Zenetudományi érdeklődése a 20-as években bontakozott ki: elemző tanulmányokat közölt Bartók műveiről, majd Az európai zene története 1750-ig című könyvével (1920) megkezdte átfogó történeti munkáit. Bár ígéretes zeneszerző-tehetségként tartották számon, ezután abbahagyta a komponálást. Mint 1975-ben egy televízió-interjúban Bónis Ferencnek megfogalmazta: „…ha valaki, bármilyen indokból, engedi magát rábeszélni, hogy ne komponáljon, hanem könyvet írjon, ez a tény már egymagában bizonyítja, hogy őbenne a komponálási képesség alacsonyabb rendű, mint az írói.”
1918-tól negyven éven át volt a Zeneakadémia tanára; elméleti és gyakorlati tárgyakat is oktatott, könyvei részben tanári tevékenységének hátteréül születtek meg.
Vallotta, hogy a legbonyolultabb szakmai ismereteket is át lehet adni közérthető formában az olvasónak, ha az író a zenei jelenségeket tárgyszerűen, de élvezetes stílussal, s a művek iránti személyes elkötelezettséggel fogalmazza meg. Ismeretterjesztő cikkeiben, rádióelőadásaiban arra törekedett, hogy ne csak információkat közvetítsen, hanem ráébressze közönségét a zenei szépségben – tágabb értelemben: a zenélésben – rejlő öröm bárki által átélhető lehetőségére is.
93 éves korában, 1983. december 7-én hunyt el Budapesten.
Top