Suren Bagratuni világhírű csellista a Nemzeti Filharmonikusoknál

Suren Bagratuni világhírű csellista lesz a Nemzeti Filharmonikusok november 20-i hangversenyének szólistája.

A Zeneakadémia csodálatos hangversenytermében az este fél nyolckor kezdődő koncerten Schumann mindössze két hét alatt komponált, különleges szépségű a-moll gordonkaversenyét adja elő a zenekarral, Hamar Zsolt vezényletével. A romantikus stíluskorszak további két műve is felcsendül az est során. Elhangzik Carl Maria von Weber A bűvös vadász nyitánya, amely hangulati gazdagsága miatt is a közönség kedvencévé vált az elmúlt két évszázadban. A programot a norvég Edvard Grieg Peer Gynnt kísérőzenéje zárja, amelyekből részletek szólalnak meg. A szerző a népköltészetből és irodalomból merített feldolgozandó témákat, stílusa a norvég népzene és a schumanni romantika olyan elegye, amely egyedi hangjával egészen különleges színt képvisel a zenetörténet stíluspalettáján. A hangversenyen közreműködik a Nemzeti Énekkar (karigazgató Somos Csaba), Szalai Ági, Szathmáry Judit, Dóri Eszter, Kristófi Ágnes, Fekete Andrea, Kelemen Dániel, Pintér Dömötör – ének, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

Carl Maria von Weber 1817 és 1820 között komponálta A bűvös vadász (Der Freischütz) című operáját, amelyet a német romantikus operai műfaj szimbolikus kezdőpontjának is tartanak. Erre elsősorban a történet határozott német nemzeti jellege és erőteljes érzelemvilága adhat okot. Az opera a Faust-történet egy a harmincéves háború végén játszódó variánsa: itt bűvös puskagolyókért cserébe a vadász adja el a lelkét az ördögnek, az utolsó lövésnek ugyanakkor az ördög lesz az ura. Weber operájában a bűvös golyó azonban nem az Agathe kezére pályázó Max, hanem a gonosz vadász életét követeli.

Bár a nyitány az opera részleteiből – Max első felvonásbeli és Agathe második felvonásbeli áriájából – idéz, mégsem potpourri-szerű összeállítás, inkább az operában színre kerülő – külső és belső, valóságos és lelki – dráma szimfonikus méreteket öltő előlegezése. A világos C-dúrt és a sötét c-mollt szembeállító hangnemrendje is az operában egymással szembeforduló „jó” és „rossz” küzdelmét jeleníti meg, amelyben végül a jó kerekedik felül.

Robert Schumann 1850-ben komponálta egyetlen csellóversenyét, amely a zeneszerző életében nem hangzott el, ősbemutatójára csak négy évvel Schumann halála után, 1860. április 23-án került sor. A mintegy 25 perces mű kéziratára azonban nem „Konzert”, hanem „Konzertstück” címet írt. Tény, hogy nem mindenben követte a klasszikus versenymű-felépítést. Bár három tételes, de a tételek szünet nélkül, egybekomponálva követik egymást. Az első tétel témáit nem a zenekar, hanem rögtön a szólóhangszer előadásában halljuk. A rövid középső tételben a szólista a zenekari cselló szólam vezetőjével is duettezik – mintha a zeneszerző és Clara Schumann kettősét hallanánk. S csak a lendületes zárótételben kap a szólóhangszer virtuóz kadenciát, azonban Schumann ezt is úgy komponálta meg, hogy a zenekar néhol együtt játszik a szólistával. Mindebből látható, hogy Schumann csellóversenyének esetében a szólóhangszer kezelésében nem a virtuozitás dominál, hanem sokkal inkább az érzelemkifejezés.

A hangverseny szólistája Suren Bagratuni csellóművész, aki az 1986-os moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen elnyert ezüst medálnak köszönhetően robbant be a zenei köztudatba, és azóta is keresett szólistaként járja a világot. Az örmény születésű csellista jelenleg a michigani egyetem zenei kollégiumának művésztanára és professzora, tanítványai a világ egyetemein tanítanak és együttesekben muzsikálnak világszerte.

Henrik Ibsen 1867-ben fejezte be Peer Gynt című színpadi művét. Eredetileg nem drámának szánta, csak a keletkezéstörténet utolsó fázisában döntött úgy, hogy a szűk körben tartott felolvasásokon már igen sikeres költeményt színpadra alkalmazza. Ő maga kérte fel 1874-ben Edvard Grieget, hogy komponáljon kísérőzenét a dráma ősbemutatójára, amelyre végül 1876-ban került sor.

Peer Gynt egy önmagát kereső, az adott valóságból nagyratörő hazugság-álmokba menekülő, mindennapi ember. A mesék világában él, ezeket költi át úgy, mintha vele történtek volna meg. Megszöktet egy lányt egy esküvőről, emiatt menekülnie kell. Beleszeret egy hívő házaspár leányába, Solvejgbe, de a lány eleinte visszautasítja, mert fél tőle. Mégis, amikor Peer egyik küzdelme során már majdnem elvész, Solvejg imádsága menti meg őt. Anitra személyében egy egzotikus nő is színpadra kerül, egy arab törzsfőnök leánya, akit Peer meg akar szerezni magának, de a lány szintén elmenekül előle. A történet végén a szimbolikus nevű Gomböntő így összegez: Peer nem volt sem elég jó, sem elég gonosz, ezért nem juthat sem a mennybe, sem a pokolba. Nem tudott önmaga lenni, ezért olyan, mint a fületlen, tehát haszontalan gomb, s mivel az Úr nem pazarol, be kell olvasztani és újra kell önteni. A kétségbeesett Peert végül Solvejg hűséges szerelme menti meg: Peer Gynt ereje abban rejlik, hogy nők állnak mögötte: édesanyja (Aase) és Solvejg.

Top