Rendkívüli személyiségek, rendkívüli művek egy estén

A zeneirodalom egyik legkülönlegesebb alkotása nem mindennapi előadásban, a pápa által méltatott vatikáni koncert után újra felcsendülő dallamok, valamint Schubert egyik legkülönlegesebb hangszerelésű szimfóniája a Nemzeti Filharmonikusok április 11-i hangversenyén az Olasz Kultúrintézetben.

A Nemzeti Filharmonikusok egykori főzeneigazgatójának nevét viselő Kocsis bérlet záróhangversenyén Kelemen Barnabás vezényel, aki egyike azon művészeknek, akik hosszú évekig kísérték Kocsis Zoltánt előadóművészi pályáján.

Kelemen Barnabás Kocsis Zoltán több mint száz hangszereléséből és átdolgozásából választotta ki a koncert nyitó számát.  Liszt Ferenc Goethe születésének századik évfordulójára írott nagyszabású, a hagyományos indulók hangvételén, zenei mélységén messze túlmutató darabja eredetileg zongorára született – ezt a verziót ültette át zenekarra Kocsis Zoltán, olyan zenekari művel gazdagítva a repertoárt, amelyről nehezen állapítható meg, hogy nem Liszt keze munkája. A művet a Vatikán falai között is megszólaltatták a Filharmonikusok, Kocsis Zoltán vezényletével: a XVI. Benedek pápa tiszteletére rendezett 2011. évi hangverseny műsorába különleges gesztusként – a Szentatya német származására való tekintettel – került be a Goethe-induló. A pápa utóbb így méltatta az eseményt: „Ez a koncert bevonul a nagy vatikáni koncertek sorába”.

Ezt követi a zeneirodalom egyik legkülönlegesebb és legeredetibb alkotása. Beethoven – a szólóhangszert  az emberi énekhang kifejezőerejével felruházó – Hegedűversenyét Kelemen Barnabás nemcsak játssza, hanem vezényli is – e különleges teljesítményre ma nem sokan vállalkoznak. A műsor második részében hallható szimfónia a bécsi klasszika és a romantika mezsgyéjén, a Beethoven-versenymű után mindössze tíz évvel született kompozíció, amely a harmincegy évet élt Schubert azon kevés művei közé tartozik, amelyek önfeledt boldogságról, életörömről tanúskodnak.

Az est karmestere és szólistája Kossuth-díjas hegedűművész, aki korosztályának egyik legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb művésze, kamarazenésze, vonósnégyes primáriusa, karmestere, két világhírű intézet, a Zeneakadémia és a Kölni Egyetem professzora, a 20. század egyik legkiválóbb cigányprímásának, Pertis Palinak unokája. Művészetét többek számos hazai díjjal ismerték el, nagy világversenyek győztese és díjazottja Salzburgtól Brüsszelen át Indianapolisig. 17 szólólemeze és három vonósnégyes lemeze készült, melyek közül a legrangosabb angol, francia, belga, német és magyar hanglemez díjakat is elnyert.

LISZT-KOCSIS Ünnepi induló

Goethe születésnapjára Kocsis Zoltán számos hangszereléssel bővítette a Nemzeti Filharmonikusok repertoárját. Liszt Ferenc zongoradarabjaiból több ízben is ezzel a céllal választott ki egy-egy csokorra valót, s az elkészült nagyzenekari hangszereléseket szvitszerű tételsorrá fűzte össze. Olykor az Ünnepi induló Goethe születésnapjára című darab nyitotta meg az ilyen összeállításokat, amely eredeti zongoraverziójában még a német írófejedelem születésének centenáriumára látott napvilágot – és hangzott is föl Weimarban, Liszt egyik asszisztensének hangszerelésében (1849). Bár a komponista utóbb lényegesen átdolgozta, majd meg is hangszerelte Ünnepi indulóját, Kocsis Zoltán az eredeti, 1849. évi verzióhoz tért vissza, s annak újabb nagyzenekari instrumentációját készítette el.

BEETHOVEN Hegedűverseny D-dúr, op. 61

Ludwig van Beethoven egyetlen befejezett hegedűversenye a népszerű, D-dúr hangnemű darab (op. 61), amely a bécsi klasszikus kor hegedűversenyei között kiemelkedő remekmű.

A szerző a bemutatót követő évben (1807) zongoraversennyé is átdolgozta, ám ebben a formájában csak ritkán hallhatjuk. Hatalmas terjedelmű, szimfonikus koncepciójú alkotás.

Áttekintve a mű tételeit, kiváltképp a kezdő Allegro (D-dúr, szonátaforma) mondható méreteiben és dimenzióiban is rendkívülinek; széles formai felületei mellett egyéni vonása a Beethoven zenéjére másutt kevésbé jellemző témabőség és a derűs hangvétel. Egyetlen ív vezet el a kezdet talányos üstdobütéseitől az expozíciót lezáró téma mámorban úszó, „emberiségátkaroló” áradásáig. A lassú középtétel jórészt egy meghitt, ugyanakkor ünnepélyes románcmelódiára épülő variációsor, a szólóhegedű időnként beékelődő monológjaival. Megszakítás nélkül kapcsolódik a táncos lüktetésű fináléhoz, amely „kürtfanfár” jellegű nyitómelódiája révén a régi, „vadászat” típusú zárótételek utóda is. 

 

SCHUBERT V. szimfónia B-dúr, D. 485

Franz Schubert két szimfóniát is írt B-dúrban: a második (D. 125) és ötödik (D. 485) sorszámúakat. Utóbbi a szerző legnépszerűbb ifjúkori szimfóniája. Egy bécsi műkedvelő zenekar számára keletkezett 1816 őszén, melynek tagjaként feltehetőleg maga Schubert is muzsikált a szűk körű bemutatón. Vélhetően az együttes adottságaival függött össze a zenekari apparátus kicsiny volta: a vonósokhoz csupán hét fúvós hangszer társul. A romantika irányába mutató, alapvető stílusfordulat jóval előbb ment végbe Schubert daltermésében, mint nagyszabású hangszeres műveiben, így az V. szimfónia még a klasszikus rendet és arányosságot képviselő, kifejezésmódjában koncentrált alkotás. Elsősorban W. A. Mozart hangszeres zenéje nyújtott mintát a fiatal szerző számára, ám a mozarti derű és dráma hangját Joseph Haydnra visszakacsintó játékosság váltja föl a fináléban. Egyéni leleményben is bővelkedik a zenei folyamat, ideértve a Schubertre oly jellemző dúr-moll játékot (mint fény-árny kettősséget) hangnemben, valamint harmóniában, dallamban.

Program:

  1. április 11. 19:30 óra Olasz Kultúrintézet

LISZT, BEETHOVEN ÉS SCHUBERT

Kocsis Zoltán bérlet 5.

Liszt-Kocsis Ünnepi induló Goethe születésnapjára

Beethoven Hegedűverseny D-dúr, op. 61

Schubert V. szimfónia B-dúr, D. 485

KELEMEN BARNABÁS karmester és hegedű

Nemzeti Filharmonikus Zenekar