„Mozart soha nem tett lakatot a szájára”

Takács Nagy Gábor számára egyáltalán nem újdonság, hogy Mozart és Haydn műveit vezényli a Budapesti Fesztiválzenekar élén, hisz régóta karmestere az évtizedek óta sikeres Haydn-Mozart Plusz koncertsorozatnak. A most következő hangverseny mégis különösnek ígérkezik, több okból is. Vajon miért? Interjú Takács-Nagy Gáborral.

Kezdjük Mozart első (Esz-dúr) szimfóniájával. A fiú mindössze nyolcéves volt, amikor ezt a művet megírta. Őt és a nővérét, Nannerlt az édesapjukkal együtt meghívták Angliába, hogy a királyi udvarban a két tehetséges kisgyerek adjon elő valamit hegedűn és zongorán. A kislány megbetegedett, ezért várniuk kellett az utazással. Mozart, hogy az időt múlassa, megírta élete első szimfóniáját.

El is játszotta a királynak?

Takács-Nagy Gábor: Erről nincsenek feljegyzések, vagy legalábbis én nem tudok róluk, az biztos, hogy később a walesi hercegnek megmutatta a darabot.

Ha értő muzsikusként, ráadásul a Mozart-darabok kiváló ismerőjeként végighallgatja, érzékel ebben a szimfóniában olyasmit, ami egy gyerek gondolkodására jellemzőbb, mint egy felnőttére? Tehát felismerhető benne a gyerek Mozart?

T-N G.: Ő egész életében egy zseniális gyermek maradt. Felnőttként is megmaradt benne a gyerek: a gyermeki őszinteséget, frissességet, kíváncsiságot egész életében megtartotta. Ez a zenéjén egyértelműen végighúzódik. Itt van előttem az első szimfónia partitúrája, amelynek lapjai között őrzök egy másolatot abból a szövegből, amelyet Nannerl az öccse korai halála után lejegyzett. Ebből idéznék néhány sort: „Wolfgang egész életében gyermek maradt. Mindig szüksége volt egy apára, anyára, vagy valakire, aki felügyeli az életét. A pénzzel abszolút nem tudott bánni. Apja tiltakozása ellenére elvett egy hozzá nem illő lányt. Erre példa, hogy otthonukban állandóan rendetlenség uralkodott. Túlságosan is meleg és odaadó volt a szíve, és ha valaki közelkerült hozzá, bármit kérhetett az öcsémtől, amiből Wolfgangnak gyakran baja származott. Rengeteg pénze úszott így el…”

Ez nagyon rímel arra a Mozart-figurára, amelyet a híres Amadeus-filmből megismerhettünk. Gondolom, Peter Shaffer ezeket a feljegyzéseket is tanulmányozta a film készítésekor.

T-N G.: Szerintem is így lehetett. Kiválóan jelenítette meg a kutatók által alaposan feltárt Mozart-figurát, a gyermeki őszinteségét. Hogy nem szűri meg, amit mond, minden kijön a száján, amit gondol. Tudomásom szerint elképesztő mennyiségben szerezte az ellenségeket magának annak idején Bécsben, hiszen nem csak hogy mindenkinél százszor tehetségesebb volt, de soha nem is tett lakatot a szájára. Visszatérve az első szimfóniájára, ez egy kiérlelt, pezsgő zenemű. Olyan tökéletes, mint a többi szimfónia.

Vajon dolgozott még az első verzión?

T-N G.: Szerintem nem. Legalábbis erről nincsen tudomásunk. Az elsőre elkészült művet ismerjük.

Három ugyancsak különös hangversenyáriát is hallhatunk a koncerten Mozarttól. Mi jellemzi ezt a három darabot?

T-N G.: Az első dal, a Ch’io mi scordi di te? hangszerelése egészen csodálatos, rendkívül invenciózus a hangszerösszeállítás. A zongorának egyedülálló szerepe van benne például, ami az ilyen típusú áriák esetében nagyon ritka, de Mozart született színházi ember volt, az opera a szíve közepében volt. A másik, Bella mia fiamma, addio című darab keletkezése, amit ugyancsak a fiatal ukrán énekesnő, a csodálatos Olena Tokar ad elő, nagyon vicces történet a legenda szerint. Mozartot a barátja operaénekes felesége kényszerítette a darab megírására. Bosszúból olyan nehezen előadható darabot írt, amit a művésznő alig tudott elénekelni. Egyébként gyönyörűséges ária, de valóban csak kevesen képesek a tökéletes interpretálásra. Olena közéjük tartozik.

A koncerteket április 20-án és 21-én hallgathatják meg a Zeneakadémián.
További információ és jegyvásárlás ezen a linken.