Bécsi klasszikus mesterek, világhírű előadók

December 5-én két csodálatos közreműködő teszi különlegessé a Nemzeti Filharmonikusok koncertjét.

A karmester nem más, mint Ton Koopman holland orgonaművész, aki a régizene hiteles megszólaltatását célul kitűző mozgalom egyik, világszerte legismertebb vezéralakja. A koncerten elhangzik Mozart E-dúr szimfóniája, Haydn Esz-dúr trombitaversenye, Tarkövi Gábor a Berlini Filharmonikus Zenekar szóló-trombitásának,a Karajan Akadémia tanárának tolmácsolásában. Az estet Beethoven II. szimfóniája zárja. 
Az 1772-es év igen termékenynek bizonyult a még Salzburgban élő Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) pályáján: egyebek mellett nyolc szimfóniát írt, valamint további hangszeres darabok és egyházi művek sorát alkotta meg akkor az ifjú géniusz. Ezek közül való az összetett stílusvilágú Esz-dúr szimfónia (K. 132), melyben az általános olasz, francia és délnémet–osztrák hagyomány jelenlétén túl Johann Christian Bach, Georg Matthias Monn és Joseph Haydn hatása is érvényre jut, de az érett Mozart nagyságrendje is megmutatkozik már.
Ezt követi Haydn Esz-dúr trombitaversenye, amely a mester utolsó versenyműve, 1796-ban komponálta, az akkor újdonságnak számító szelepes trombitára. Bemutatójára keletkezése után négy évvel került sor; adataink szerint mára a szerző legnépszerűbb versenyműve lett. Létét egy hangszer-történeti újdonságnak köszönhette: a XVIII. század végén találta föl Anton Weidinger bécsi udvari trombitás a hangszer billentyűs fajtáját (a modern, szelepes trombita elődjét), amely mindkét irányban lehetővé tette a teljes tizenkétfokú (kromatikus) skála használatát. Az újszerű távlatok inspirálták az idősödő komponistát, aki a hagyományos fanfármotívumok alkalmazása mellett lírai melódiákat is bőségesen csempészett a szólótrombita játszanivalói közé. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjén e versenyművet Tarkövi Gábor szólaltatja mg, aki a  Berlini Filharmonikus Zenekar szólótrombitása, elismert szólista, rendszeresen koncertezik Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ázsiában, ahol neves zenekarokkal lép fel. Rendszeresen dolgozik olyan világhírű karmesterekkel, mint Sir Simon Rattle, Bernard Haitink, Lorin Maazel, Mariss Jansons, Zubin Mehta és Seiji Ozawa. A Berlini Filharmonikusok Herbert von Karajan Akadémiájának tanára, és világszerte tart mesterkurzusokat.
Beethoven II. szimfóniáján még felismerhető Haydn öröksége, de már benne van az az átütő erő, amely későbbi műveinek legjellemzőbb tulajdonsága. Derűt és optimizmust sugárzó zene, ami annál figyelemreméltóbb, mert egyidőben született a híres Heiligenstadti végrendelettel, amelyben a zeneszerző, tudomásul véve megakadályozhatatlan siketülését, elbúcsúzik a világtól. A bécsi ősbemutatót 1803. április 5-én maga a szerző vezényelte.
A programot Ton Koopman dirigálja, akiről a San Fransisco Gate így írt: „ … Koopman sajátos, újraértelmező stílusa – melyet tiszta, mozgékony ritmika és a művek formavilágának elfogulatlan szemlélete jellemez – úgy tetszik, tökéletesen illik a 18. század-hoz. Muzsikálása zseniálisan hidalja át a stiláris szakadékot a 19. század által létrehozott modern szimfonikus zenekar és a régebbi korok zenéje között.” (Joshua Kosman, San Fransisco Gate)
2018. december 5. (szerda) 19:30 – Müpa
Mozart Esz-dúr szimfónia K. 132
Haydn Esz-dúr trombitaverseny
Beethoven II. szimfónia (D-dúr), op. 36
Közreműködik: Tarkövi Gábor trombita, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Ton Koopman 
(Fotó: Foppe Schut)